Csíkszeredától negyvenöt kilométerre, északkeletre, Erdély legszélén, a hirtelen délkeletnek forduló Tatros folyó partján terül el Gyimesbükk. A jókora csángómagyar község évszázadokon át Erdélyhez tartozott, ma már a Prúton inneni Moldova része. A településtől másfél kilométerre, a Gyimesi-szoros bejáratánál, Magyarország egykori ezeréves határán állt Gyimes vára. (Sokan összetévesztik az Ojtuzi-szoros Rákóczi várával.) A Gyimesi-szoros őrzésére hivatott vár régen elpusztult. Helyén a 18. században, a vár köveinek felhasználásával úgynevezett határőr házat emeltek, melyhez százharmincnégy lépcsős, fedett úton lehetett feljutni. A lépcsősor olyan meredek, „hogy gyalog is fáradsággal lehet oda fel jutni”, mégis akadt egy legény, bizonyos Lacz András nevű székely huszár, aki 1789-ben fel- és lelovagolt rajta. Az épület idővel elvesztette hadi jelentőségét és vámhivatalként működött. Mára a lépcsősor fedele eltűnt, csak a lépcsők és néhány falmaradvány emlékeztet a régi időkre.