vissza a nyitólapra




Az ősz a legellentmondásosabb évszak, egyben a költőket, művészeket megihlető múzsák legszebbike. Egyaránt magában hordozza a derűt, a vidámságot, a pusztulást, a szomorúságot és a gyászt. Akárcsak az élet. Az emberek egy része valósággal rajong érte. Mint mondják: amit a tavasz és a nyár illatba, zamatba álmodott, azt az ősz pompás színekbe öltözteti. Mások határozott ellenszenvvel fogadják, mint az elmúlás rikító ruhájú megtestesítőjét. A természet hattyúdala – állítják róla –, mely búcsúzóul utoljára még magára ölti ünneplő gúnyáját, hogy a téllel egyszerre érkező halál méltó pompában találja.
Móra jóval több megértést tanúsít iránta: „Igaz, nem olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan hunyorgat a napocska. Sebaj, rászolgált a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű gabonánkat.
Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen el szegény, elvégezte dolgát! Aranyszemű gabonánkat lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson, ha jön a karácsony.
Igaz, leperegnek virágaink, s úgy ingatják ágaikat a fák, mintha kezüket nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük magunkat a virágok pompájában, s méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt.
Piros gyümölcsüket, édes gyümölcsüket ideadták a fák: hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!”
Petőfi viszont gondatlan, rossz gazdának tartja: „Amit a kikelet és a nyár gyüjtöget, / Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, / A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.”
Babits egyenesen melankolikus képet fest erről a varázslatos évszakról: „A legvirágosabb ősz is a télbe visz… – Szép lejtő is leránt… – Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is – emlékezik miránk.”
Bárki, bárhogy is vélekedjék, az egymást váltó négy évszak közül az ősz a legszínesebb. De nemcsak színes, lélekkel is teli. Ám hiába a lélek, ha nincs fül, amely meghallja, s hiába a színek ragyogása, ha nincs szem, amely észrevegye és befogadja. Mert ahogy’ Wass Albert írta volt: „…háromféle ember él a földön: a rontó ember, a gyűjtő ember és a látó ember. De csak az utóbbi képes meglátni az Isten alkotta világ szépségeit.”
Ehhez kívánok némi segítséget nyújtani az alábbi fotókkal, melyek egy része egyben legújabb könyvemhez szolgál illusztráció gyanánt.
autumn001.jpg
autumn002.jpg
autumn003.jpg
autumn004.jpg
autumn005.jpg
autumn006.jpg
autumn007.jpg
autumn008.jpg
autumn009.jpg
autumn010.jpg
autumn011.jpg
autumn012.jpg
autumn013.jpg
autumn014.jpg
autumn015.jpg
autumn016.jpg
autumn017.jpg
autumn018.jpg
autumn019.jpg
autumn020.jpg
autumn021.jpg
autumn022.jpg
autumn023.jpg
autumn024.jpg
autumn025.jpg
autumn026.jpg
autumn027.jpg
autumn028.jpg
autumn029.jpg
autumn030.jpg
autumn031.jpg
autumn032.jpg
autumn033.jpg
autumn034.jpg
autumn035.jpg
autumn036.jpg
autumn037.jpg
autumn038.jpg
autumn039.jpg
autumn040.jpg
autumn041.jpg
autumn042.jpg
autumn043.jpg
autumn044.jpg
autumn045.jpg
autumn046.jpg
autumn047.jpg
autumn048.jpg
autumn049.jpg
autumn050.jpg
autumn051.jpg
autumn052.jpg
autumn053.jpg
autumn054.jpg
autumn055.jpg
autumn056.jpg
autumn057.jpg
autumn058.jpg
autumn059.jpg
autumn060.jpg
autumn061.jpg
autumn062.jpg
autumn063.jpg
autumn064.jpg
autumn065.jpg
autumn066.jpg
autumn067.jpg
autumn068.jpg
autumn069.jpg
autumn070.jpg
autumn071.jpg
autumn072.jpg
autumn073.jpg
autumn074.jpg
autumn075.jpg
autumn076.jpg
autumn077.jpg
autumn078.jpg
autumn079.jpg
autumn080.jpg
autumn081.jpg
autumn082.jpg
autumn083.jpg
autumn084.jpg
autumn085.jpg
autumn086.jpg
autumn087.jpg
autumn088.jpg
autumn089.jpg
autumn090.jpg
autumn091.jpg
autumn092.jpg
autumn093.jpg
autumn094.jpg
autumn095.jpg
autumn096.jpg
autumn097.jpg
autumn098.jpg
autumn099.jpg
autumn100.jpg
vissza a nyitólapra