A középkorban virágzó város, ma vegyes ajkú nagyközség az azonos nevű folyó völgyében, Szilágysomlyótól huszonkét kilométerre, délkeletre. A település hajdani, ősi váráról kapta nevét az egykori Kraszna vármegye. A folyó és a település neve a szláv szép szóból ered. Itt élt Cserey Farkas (1773-1842) nagy műveltségű botanikus, aki udvarháza mellé botanikus kertet telepített. Nála vendégeskedet 1816-ban Kazinczy Ferenc, aki Erdélyi levelek című művében részletesen leírta az udvarház műkincseit, könyvtárát. A krasznai vár már nincs meg. A település késő gótikus református temploma azonban még mindig áll.
A református templom építésének pontos ideje nem ismert. A feljegyzések szerint 1391-ben egy László nevű plébánosa volt Krasznának, aki az akkor már meglévő templomban szolgált. Mások szerint viszont csak akkor kezdték el az építését. Bárhogy is volt, a templom 1530-ban a reformátusoké lett. A táj építési szokásainak megfelelően a templom negyven méter magas, hegyes sisakban végződő tornyát négy, úgynevezett fiatorony díszíti. A tornyot és a templom falait masszív támpillérek erősítik. A tizenöt méter hosszú főhajó mennyezetét, amely kezdettől lapos volt, jelenleg 138 kazettából álló, a Biblia ószövetségi részéből vett jeleneteket ábrázoló, festett famennyezet takarja, amelyet 1736-ban Pataki Asztalos János készített.
A templom és 1708-ban épült tornya eredetileg zsindelyfedelű volt. Az 1909-es átalakításkor a tornyot két méterrel megmagasították, süvegét rézlemezzel borították, a templom pedig palatetőt kapott. A Műemlékek Országos Bizottságának jóváhagyásával és Stehló Ottó építész vezetésével végzett átalakítás során a templomot két oldalhajóval bővítették. Az átalakítás nem érintette a szentélyt, amely megőrizte, szép, pajzsos zárókövekben végződő bordás boltozatát. Ugyancsak érintetlenül megmaradtak a templom csúcsíves ablakai is.
A templom udvarán az 1848-49-es szabadságharcban elesett krasznaiak tiszteletére 1998-ban kopjafás emlékművet állítottak a helybeliek.