Drakula bevonulását Havasalföldre kegyetlen mészárlás előzte meg. A bosszúszomjas vajda elsőként, elődjét II. Vladislav vajdát ölette meg, majd felégette Dél-Erdély számos települését és a barcasági Beckendoff nevű szász falut. A falvak lakóit – nőket, férfiakat, fiatalokat, öregeket – magával hurcolta Havasalföldre és ott valamennyit karóba húzatta. Târgoviştébe érve összegyűjtötte a Havasalföldön tanuló mintegy négyszáz fiatalt, bezárta őket egy nagy terembe és rájuk gyújtotta az épületet. Hasonlóképp bánt el Târgovişte polgáraival is. Trónra kerülését követően karóba húzatta a székváros összes öregjét, a megmaradt férfiakat pedig ünneplőbe öltöztette és kihajtotta őket a közeli Poenari határába, ahol megparancsolta, egy év alatt hatalmas várat építsenek. Az építkezés során a férfiak több mint fele odaveszett, de egy esztendő múlva készen állt a vár.
Drakula nem feledkezett meg ellenségeiről sem. Azokról, akik 1448-ban életére törtek és menekülésre kényszerítették. Új várába meghívta az összeesküvésben részt vett valamennyi főurat és nemest. Gazdagon megvendégelte és megajándékozta őket. Éjfélkor, a lakoma kellős közepén fegyveresek törtek a terembe és mindenkit lemészároltak.
Ám gyilkos indulatát ez a bosszú sem csillapította. Hamarosan mindennaposakká váltak a tömeges kínzások, mészárlások, karóba húzások.
Drakula beteges hajlama számos rokon vonást mutatott az ókori keresztényüldöző római császárokéval, Néróéval és Caliguláéval. Ő is szívesen járkált a karóba húzottak között, sőt, legtöbbször ebédjét is ott költötte el. Egy alkalommal egyik szolgája elájult a rettenetes bűztől, mire a vajda egy, a többinél magasabb karóba húzatta a szerencsétlent, hogy: „Ne érezze szegény a kibírhatatlan bűzt.”
Gátlástalanul és minden ok nélkül kegyetlenkedett. A fennmaradt krónikák szerint: „Amikor idegen országok követei járultak elébe, s hazájuk szokása szerint fejükön hagyták süvegüket, Drakula szegeket veretett a küldöttek fejében nehogy leessen a fövegük.” Uralkodása alatt egyformán rettegett koldus és gazdag, idős és fiatal, férfi és asszony. Egy „hűtlenkedő” asszony megkínzását így írta le egy korabeli orosz történetíró: „A szerencsétlen asszony szeméremtestét lenyúzatta és kivágatta, majd hüvelyébe izzó vaspálcát nyomatott, amíg annak vége a száján ki nem jött. Azután levágatta melleit és kikötöztette az eszméletlent a város főterén felállított cölöphöz.”
A legkegyetlenebb tömegmészárlást 1460. augusztus 24-én, Szent Bertalan napján követte el, amikor egy erdélyi városban – állítólag Segesvárott – harmincezer embert húzatott karóba.
Akkor már közvetlen hívei is undorodtak uralkodójuk kegyetlen és gyilkos módszereinek bámulatos „sokszínűségétől”, amelybe az elevenen megfőzéstől és megnyúzástól a karóba húzáson át az égetésig és a csonkításig minden belefért. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy noha a törökellenes csatákban szerzett érdemeit Európa-szerte elismerték, a keresztény világ mégsem volt hajlandó szövetségre lépni vele. Mi több, Havasalföld pátriárkája kiátkozta, s végül saját népe is ellene fordult. Hamis levelekkel sikerült meggyőzniük Hunyadi Mátyást arról, hogy Drakula összeesküvést szervezett ellene, mire a király 1462 novemberében elfogatta és tizenkét évre börtönbe vetette. Egy évig Budán raboskodott, majd átvitték Visegrádra.