A középkorban virágzó szász kisváros, ma már zömében román ajkú község Besztercétől húsz kilométerre, délnyugatra. (Német neve: Lechnitz) A település közepén emelkedő magaslatot romos erődtemplom uralja, melyet a 14. században emeltek a IV. Béla idején betelepített szászok. A templomot a 15. században támpillérekkel megerősített, magas védőfallal vették körül. Valószínűleg ekkor épült a templom keleti oldalán, a különálló, négyzetes alaprajzú, lőrésekkel ellátott magas torony is, amelynek tetősüvege alatt faborítású körerkély fut körbe. A kommunista diktatúra idején a lekencei szászok többsége Németországba települt át. Az 1990-es évek elején az erdélyi evangélikus egyház a hívek nélkül maradt templomot a lekencei kis református gyülekezetnek adta át használatra. Az épület állapota azonban folyamatosan romlik. A torony megdőlt, a védőkerítés több helyen megrogyott, vagy le is dőlt. Szerencsére a torony dőlését német segítséggel megállították, a kerítést gerendákból készült gyámokkal megtámasztották. Mégis félő, hogy gyors beavatkozás híján a templom hamarosan menthetetlenné válik.