Ősi település Kelnektől hat kilométerre, délkeletre, a Székás-patak egyik oldalvölgyében. (Egyes források Szászgorbóként említik, valószínűleg ebből keletkezett az inkább szlávos román Garbova elnevezés is.) Kezdetben az Orbai nemzetséghez tartozó székelyek lakták, akik a 12. században keletebbre húzódtak. Az elnéptelenedett környékre II. Géza szászokat telepített, ők kezdték el a ma már romos román stílusú templom építését a 13. század első felében.
A napjainkban már mennyezet nélküli templom eredetileg háromhajós bazilikának épült. Két oldalhajója azonban ma már nincs meg. Leomlott vagy lebontották és köveit, tégláit elhordták a környékbeliek építkezéseikhez. Csak a hajókat elválasztó két pillérsorból következtetni az eredeti állapotra. A megszokottól eltérően a templom szentélye egyenes záródású, melyet egyetlen magas, félköríves záródású ablak világított meg. A mennyezet nélküli templomhajó belsejében embermagasságú a gyom, ám a dombtetőt uraló épület még így, romos állapotában is impozáns látványt nyújt.
Az erőd- vagy vártemplom: A település közepén, a közeli hegyekben eredő két patak találkozásánál emelkedik Szászorbó vára. Építésének pontos ideje nem ismert. Feltehetően az 1241-es nagy tatárjárás után emelték. Bár nem tartozik a jelentősebb erődítmények közé, lőrésekkel ellátott, bástyákkal megerősített falai mindig biztos menedéket jelentettek a környékbelieknek. Háborús időkben falai közt templom és iskola is működött. Miután megszűnt harcászati jelentősége a szászorbóiak termeiben tárolták szalonnájukat és gabonájukat.