A
Consiergerie (házmesternő) az idő tájt
Európa legszigorúbban
őrzött gyűjtőfogházának
számított. Embertelen
körülményeiről,
rosszindulatú, szadista smasszereiről legendák
keringtek bűnözői
berkekben. Gámpé Istvánt több
hétig vallatták,
gyötörték, de
semmit nem sikerült kiszedniük belőle. Közel
egy évig tartó
tárgyalássorozat után, 1935
novemberében a bíróság
meghozta
ítéletét: húsz
év kényszermunka a hírhedt
francia-quayanai
fegyenctelepen.
Mást
valószínűleg összeroppantott volna a
hír, de Gámpé Istvánt nem
olyan fából faragták.
Százezer
frankkal megvesztegette egyik fegyőrét…
és a behajózása előtti
éjszakán megszökött a
Consiergerie-ből.
A következő
évben már Budapesten bukkant fel,
de mintha tovább üldözte volna a
balszerencse, néhány hónappal
később ismét lebukott.
A nagy gazdasági
világválság Magyarországot
is súlyosan megrendítette, a harmincas
évek második felére
azonban – még ha lassan is – megindult a
konszolidáció és a
fellendülés folyamata. A javuló
gazdasági helyzet maga után
vonta a fizetőeszközök
erősödését,
stabilizálódott a pengő,
ezzel párhuzamosan hamis bankók ezrei jelentek
meg a forgalomban,
és ebben Gámpé Istvánnak is
jelentős szerepe volt.
Párizsi kudarca
után a társak nélkül maradt
egykori mackós úgy határozott, felhagy
korábbi
„szakmájával”
és jóval „nyugodtabb vizekre”
evez. Egy ügyes kezű
grafikussal és néhány
szerszámlakatossal elkészíttette a
leggyakrabban használt bankjegyek kliséit.
Régi kapcsolatai révén
nagymennyiségű vízjeles papírt
szerzett, és hozzáfogott a
„pénzgyártáshoz”.
Az eredetiekhez megtévesztésig hasonló
hamis bankókat az ország
különböző vidékein terjesztette.
Elsősorban apró városokban, falvakban. A
detektívek
kétségbeesetten igyekeztek kideríteni:
vajon hol lehet a
hamisított pénzjegyek
származási helye, de sokáig
eredménytelenek maradtak
erőfeszítéseik.
Gámpé
akkor követte el a legnagyobb hibát,
amikor a ropogós bankók egy
részének
beváltásába a gyerekeket
is bevonta. Egy nap a kopóknak az egyik vidéki
édességboltban
sikerült fülön csípniük
egy fiúcskát, aki némi
fenyegetés
után megmutatta a civil ruhás
detektíveknek az utca túlsó
oldalán várakozó
megbízóját. Pillanatokon
belül rendőrök
vették körül a férfit, aki
elvezette őket a
„pénzraktárba”.
Két nappal később az egyik előkelő budapesti
szálloda
luxuslakosztályában Gámpét
is sikerült lekapcsolniuk. Megbilincselték
és a Markó utcai fogházba
vitték.
Az egykori
bankrablónak nem voltak kétségei
büntetése mértéke felől.
Pénzhamisításért az akkori
törvények szerint
halálbüntetés járt.
Gámpé István semmit
sem tagadott, őszintesége azonban nem hatotta meg
bíráit. Három
hónappal letartóztatása
után megszületett az ítélet:
kötél
általi halál. És a harmincnyolc
esztendős férfi siralomházba
került.
A sors azonban
ismét kegyes volt hozzá. Két
nappal kivégzése előtt a
titkosszolgálat emberei jelentek meg a
Markó utcai fogházban, és…
Gámpé István
nyakáról „lekerült”
a hurok.
|