vissza a tartalomhoz











A Consiergerie (házmesternő) az idő tájt Európa legszigorúbban őrzött gyűjtőfogházának számított. Embertelen körülményeiről, rosszindulatú, szadista smasszereiről legendák keringtek bűnözői berkekben. Gámpé Istvánt több hétig vallatták, gyötörték, de semmit nem sikerült kiszedniük belőle. Közel egy évig tartó tárgyalássorozat után, 1935 novemberében a bíróság meghozta ítéletét: húsz év kényszermunka a hírhedt francia-quayanai fegyenctelepen.
Mást valószínűleg összeroppantott volna a hír, de Gámpé Istvánt nem olyan fából faragták. Százezer frankkal megvesztegette egyik fegyőrét… és a behajózása előtti éjszakán megszökött a Consiergerie-ből.
A következő évben már Budapesten bukkant fel, de mintha tovább üldözte volna a balszerencse, néhány hónappal később ismét lebukott.
A nagy gazdasági világválság Magyarországot is súlyosan megrendítette, a harmincas évek második felére azonban – még ha lassan is – megindult a konszolidáció és a fellendülés folyamata. A javuló gazdasági helyzet maga után vonta a fizetőeszközök erősödését, stabilizálódott a pengő, ezzel párhuzamosan hamis bankók ezrei jelentek meg a forgalomban, és ebben Gámpé Istvánnak is jelentős szerepe volt.
Párizsi kudarca után a társak nélkül maradt egykori mackós úgy határozott, felhagy korábbi „szakmájával” és jóval „nyugodtabb vizekre” evez. Egy ügyes kezű grafikussal és néhány szerszámlakatossal elkészíttette a leggyakrabban használt bankjegyek kliséit. Régi kapcsolatai révén nagymennyiségű vízjeles papírt szerzett, és hozzáfogott a „pénzgyártáshoz”. Az eredetiekhez megtévesztésig hasonló hamis bankókat az ország különböző vidékein terjesztette. Elsősorban apró városokban, falvakban. A detektívek kétségbeesetten igyekeztek kideríteni: vajon hol lehet a hamisított pénzjegyek származási helye, de sokáig eredménytelenek maradtak erőfeszítéseik.
Gámpé akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor a ropogós bankók egy részének beváltásába a gyerekeket is bevonta. Egy nap a kopóknak az egyik vidéki édességboltban sikerült fülön csípniük egy fiúcskát, aki némi fenyegetés után megmutatta a civil ruhás detektíveknek az utca túlsó oldalán várakozó megbízóját. Pillanatokon belül rendőrök vették körül a férfit, aki elvezette őket a „pénzraktárba”. Két nappal később az egyik előkelő budapesti szálloda luxuslakosztályában Gámpét is sikerült lekapcsolniuk. Megbilincselték és a Markó utcai fogházba vitték.
Az egykori bankrablónak nem voltak kétségei büntetése mértéke felől. Pénzhamisításért az akkori törvények szerint halálbüntetés járt. Gámpé István semmit sem tagadott, őszintesége azonban nem hatotta meg bíráit. Három hónappal letartóztatása után megszületett az ítélet: kötél általi halál. És a harmincnyolc esztendős férfi siralomházba került.
A sors azonban ismét kegyes volt hozzá. Két nappal kivégzése előtt a titkosszolgálat emberei jelentek meg a Markó utcai fogházban, és… Gámpé István nyakáról „lekerült” a hurok.
vissza a tartalomhoz