A hírszerzők
vezetője kertelés
nélkül elmondta: egy nemzetközi
ügynökhálózat
névsorát kell
megszereznie, melyet Prágában őriznek.
Gámpé felsorolta
feltételeit, és egy ügynök
kíséretében már
másnap elutazott
Prágába. A helyszín
közelében kibérelt egy
hotelszobát, és
egy héten át minden nap
környezettanulmányt folytatott a megadott
épület közelében.
A négyemeletes
bérkaszárnya alsó két
szintjén
a csehszlovák állambiztonsági
szolgálat irodái működtek.
Harmadik és negyedik emeletén a tisztek laktak
családjaikkal. Az
ügynöklistát, és az
egyéb piszkos ügyek titkait őrző széfek
a földszinti irodákban sorakoztak. A hatalmas
irathalmaz aktái
között kiemelten kezelték az
európai nagyhatalmak vezető
tisztségviselőiről, királyi
családjairól folytatott
információgyűjtés minden
adatát. Csupa olyan titkot,
kompromittáló konkrétumot, melyek
birtokában bármikor, bárkit
megzsarolhattak, beszervezhettek.
Hogy
Gámpé István pontosan mikor
és milyen
körülmények között
hajtotta végre
megbízatását, még
állandó
őrzője sem tudta megmondani. Azóta sem derült ki.
Tény, hogy a
megadott határidő utolsó napján
letette a névsort megbízói
asztalára, azok pedig
ígéretükhöz híven,
azonnal szabadon
engedték.
A
„Doktor” a visszakapott szabadság
örömével
hagyta el Budapestet és az országot.
Pulában, a kikötő közelében
vett egy szerény kis házat, egy
aprócska hajót, és attól
kezdve
minden idejét a tengeren töltötte.
Csavargásai
közben többször megfordult
Brioni-szigetén is.
A Brioni vagy Brijuni
névadója, a Pulától
nyugatra sorakozó tizennégy kisebb-nagyobb
szigetből álló
szigetcsoportnak. Csodálatos
fekvésének köszönhetően
már jóval
a Krisztus előtti időkben népszerű helynek
számított. Az
előkelő római patríciusok közül
sokan itt építettek villát,
és ide húzódtak vissza,
valahányszor Rómában
felforrósodott a
helyzet. Fejlődése a Kr. e. második
században csúcsosodott ki.
Partján fehér villák sorakoztak,
csodálatos, egzotikus
növényekkel benépesített
parkjait, ligeteit a római istenek
szobrai, szentélyei
díszítették. A
nagyarányú
építkezés
egészen a Kr. u. nyolcadik századig
folytatódott.
Az 1300-as
években malária ütötte fel a
fejét
a szigeteken. Az ott élők egy része elpusztult, a
többség pedig
a szárazföldre menekült. Az 1500-as
évekre a Brioni szigetek
teljesen lakatlanokká váltak.
Közel
ötszáz évvel a nagy
maláriavész után,
bizonyos Paul Kupelweiser osztrák pénzember
vásárolta meg a
szigeteket. A multimilliomos gyáros Robert Kochot, a
tüdőbaj
(tuberkolózis)
kórokozójának később
Nobel-díjjal kitüntetett
felfedezőjét kérte fel, hogy irtsa ki a szigeten
elterjedt
maláriaszúnyogokat. A tudós alapos
munkát végzett. Egy év
múlva
nagyítóval sem lehetett egyetlen
szúnyogot találni a
szigetcsoport környékén. Kupelweiser
rögvest hozzáfogott a közel
félévezreden át lakatlan
vidék felvirágoztatásához.
Elegáns
nyaralókat épített, szabadidős
létesítményeket, vadasparkot,
arborétumot és botanikus kertet hozott
létre.
|