vissza a tartalomhoz











A hírszerzők vezetője kertelés nélkül elmondta: egy nemzetközi ügynökhálózat névsorát kell megszereznie, melyet Prágában őriznek. Gámpé felsorolta feltételeit, és egy ügynök kíséretében már másnap elutazott Prágába. A helyszín közelében kibérelt egy hotelszobát, és egy héten át minden nap környezettanulmányt folytatott a megadott épület közelében.
A négyemeletes bérkaszárnya alsó két szintjén a csehszlovák állambiztonsági szolgálat irodái működtek. Harmadik és negyedik emeletén a tisztek laktak családjaikkal. Az ügynöklistát, és az egyéb piszkos ügyek titkait őrző széfek a földszinti irodákban sorakoztak. A hatalmas irathalmaz aktái között kiemelten kezelték az európai nagyhatalmak vezető tisztségviselőiről, királyi családjairól folytatott információgyűjtés minden adatát. Csupa olyan titkot, kompromittáló konkrétumot, melyek birtokában bármikor, bárkit megzsarolhattak, beszervezhettek.
Hogy Gámpé István pontosan mikor és milyen körülmények között hajtotta végre megbízatását, még állandó őrzője sem tudta megmondani. Azóta sem derült ki. Tény, hogy a megadott határidő utolsó napján letette a névsort megbízói asztalára, azok pedig ígéretükhöz híven, azonnal szabadon engedték.
A „Doktor” a visszakapott szabadság örömével hagyta el Budapestet és az országot. Pulában, a kikötő közelében vett egy szerény kis házat, egy aprócska hajót, és attól kezdve minden idejét a tengeren töltötte.
Csavargásai közben többször megfordult Brioni-szigetén is.
A Brioni vagy Brijuni névadója, a Pulától nyugatra sorakozó tizennégy kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoportnak. Csodálatos fekvésének köszönhetően már jóval a Krisztus előtti időkben népszerű helynek számított. Az előkelő római patríciusok közül sokan itt építettek villát, és ide húzódtak vissza, valahányszor Rómában felforrósodott a helyzet. Fejlődése a Kr. e. második században csúcsosodott ki. Partján fehér villák sorakoztak, csodálatos, egzotikus növényekkel benépesített parkjait, ligeteit a római istenek szobrai, szentélyei díszítették. A nagyarányú építkezés egészen a Kr. u. nyolcadik századig folytatódott.
Az 1300-as években malária ütötte fel a fejét a szigeteken. Az ott élők egy része elpusztult, a többség pedig a szárazföldre menekült. Az 1500-as évekre a Brioni szigetek teljesen lakatlanokká váltak.
Közel ötszáz évvel a nagy maláriavész után, bizonyos Paul Kupelweiser osztrák pénzember vásárolta meg a szigeteket. A multimilliomos gyáros Robert Kochot, a tüdőbaj (tuberkolózis) kórokozójának később Nobel-díjjal kitüntetett felfedezőjét kérte fel, hogy irtsa ki a szigeten elterjedt maláriaszúnyogokat. A tudós alapos munkát végzett. Egy év múlva nagyítóval sem lehetett egyetlen szúnyogot találni a szigetcsoport környékén. Kupelweiser rögvest hozzáfogott a közel félévezreden át lakatlan vidék felvirágoztatásához. Elegáns nyaralókat épített, szabadidős létesítményeket, vadasparkot, arborétumot és botanikus kertet hozott létre.
vissza a tartalomhoz