 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Ha van
még
bolond, ki Mórához hasonló,
egyikük én lennék, ez a folyton morgó, merengő, töprengő firkász... Én is kutatom, keresem a lélek nyomát, kibontok mindent, lefejtem az álcát, hátha egyszer megfejthetem titkát, a rejtélyes tündérnek, létünk értelmének... De csak üresség az, mi mindig előbukkan, kongó kietlenség, értelmetlen semmi. A lét értelmére, bármennyire vágytam, bárhogy igyekeztem, nem tudtam rájönni... |