A kihalt utcákon
teremtett lélek sincs.
Csak a hold sétál
a tornyos házak tetején.
Sápadt, sovány arcát
halotti maszk takarja.

Éjfél körül járhat,
mikor hirtelen
üvegcsörömpölés töri
szilánkokra a csendet.
Tompa puffanás,
aztán a visszhang is elhal.

A zajra megáll a hold,
s egy karcsú kémény
peremébe kapaszkodva
mered le, a mélybe,
ahol a járda közepén
egy sikoly fekszik
vérébe fagyva.