Tíz szál rózsa, s tíz jókívánság volt az,
mi arra késztetett,
hogy hosszú némaság után
kezembe ismét tollat vegyek…
Pedig hej, sokszor megjártam már
ezekkel a képes levelekkel.
Nem azokkal, melyek vége
fenyegetés volt, és így szólt:
Ha nem küldöd tovább,
utolér a balsors!
Azoktól nem ijedtem meg soha.
Sokkal inkább hatottak rám azok,
melyek csak adni akartak, hitet,
melegséget, szeretetet, bizalmat,
csupa olyan dolgot, miből
egyre kevesebbszer van részünk,
noha nélkülük értelmetlen létünk.
Ám hiába küldtem tovább,
annyi választ sem kaptam:
Köszönöm, megkaptam.
Kesergéseimre aztán lányaim elmondták:
Apa, ma már nem szokás a válaszolás…
Nem hogy a válaszolás, a reagálás sem!
Ti értitek ezt? Mert én nem.
Engem szüleim arra neveltek,
ha bármit kapsz,
azt mindig köszönd meg.
Ez a legkevesebb vagy minimum,
mit ilyen esetben tehetsz.
Mindez napjainkban
már korántsem természetes.
Rájöttem, lúzer vagyok,
magyarul: vesztes.
Nem e világra való.
Egy múltból ittfelejtett, korosodó senki,
ki makacsul küzd az új szokások ellen,
végül erejét vesztve
a földre roskad - megkeseredetten.
Mert rájön, minden hamis volt,
miben hitt, s mi körülvette.
Hamis volt a szó, a mosoly,
a simogatás, a gesztus,
mert nem neki szólt,
csupán a világ szemének,
s a divatnak, szokásnak,
melynek manapság mindenki rabja.
Mert ez folyik tévéből,
rádióból, hírlapból és vízcsapból.
Elszállt, szertefoszlott a szeretet,
ezért róla beszélni vétek,
helyét elfoglalta a céltudatos érdek.
Ma mindenki a magasba vágyik,
mások feje fölé,
ahonnan csak lenézni lehet,
sohasem fölfelé.
S ahonnan bátran lehet sérteni, szapulni,
de képtelenség bocsánatot kérni,
s főként megbocsátni.
Magasba vágyunk,
hová nem lépcső vezet,
létra vagy lajtorja,
más emberek háta szolgál
eszközül a feljebbjutásra.
De nem Isten közelsége,
saját céljaink hajtanak egyre magasabbra.
Nagyhét van.
Akár hívők vagytok, akár istentagadók,
vagy csak a mindenség Urát
figyelmen kívül hagyók.
Akkor is Nagyhét van!
Két nap múlva keresztre feszítik az Emberfiát.
„Aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem, hogy ő szolgáljon másokat,
és odaadja életét váltságul mindenkiért”.
Keresztre feszítik,
de ő harmadnap feltámad.
Mert így volt elrendelve,
és így mondja az Írás:
„Kezdetben volt az Ige,
és az Ige testté lett,
és mi köztünk lakozik.”
És azóta itt van örökké köztünk,
mégha szemünk nem is látja,
ezt súgja a ráció s az a belső ösztön,
mely csak a léleknek sajátja.
Legyen hát áldott s boldog
mindenki húsvétja!