 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Már
hajnal
felé járt,
mikor sápadt, sovány arcát halotti maszk mögé rejtve a hold sétálni indult a tornyos házak tetején. A kihalt utcáról hirtelen tompa puffanástól kísért üvegcsörömpölés zaja sajtolta képébe maszkját s törte szilánkokra a csendet. Aztán ahogyan érkezett, oly’ váratlanul el is ült a zaj csak a hold kémlelt még sokáig a mélybe, ahol a járda közepén egy sikoly feküdt vérébe fagyva. |