 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Három
évvel a porlasztó
feltalálása után
Csonka János saját tervezésű,
kisméretű villanymotoros autókat
készített a budapesti
postaszolgálatnak. Ezzel gyakorlatilag
kezdetét vette a magyar autózás
története. A fejlődés
ütemét
jól mutatja, hogy 1900-ban már
megalakították a Királyi Magyar
Automobil Clubot, a KMAC-t.
A huszadik század elejétől egyre szaporodó automobilok kilencven százaléka eleinte még a fővárosi forgalmat gyarapította. Vasárnaponként a városligeti Stefánia út volt az úgynevezett kocsikorzó, ahol a hintók együtt parádéztak a nagyokat pukkanó, pöfögő automobilokkal, melyek nemegyszer komoly incidenseket produkáltak a suhancok és a kárörvendő polgárok nem kis örömére. A félelmetesen zakatoló járművektől megbokrosodott lovak gyakran veszett nyargalásba kezdtek, hajtóiknak legtöbbször csak a városon kívül sikerült megfékezniük őket. Az automobilok azonban végérvényesen meghódították Magyarországot is. Csonka János a Magyar Posta 1903-ban kiírt pályázatának nyerteseként hozzáfogott az első hazai postakocsik megtervezéséhez. A járművek négyütemű, belső égésű motorral, soros kapcsolású sebességváltóval és két lánckerekes hátsótengely-meghajtóval kerültek forgalomba. A sorozat első autója 1905. május 31-én gördült ki a Műegyetem udvaráról. Ötszáz kilométeresre tervezett próbaútja helyett kétezer kilométert tett meg. Bejárta a Felvidéket, Partiumot, Erdélyt. Óránként átlagosan huszonöt kilométeres sebességgel haladt. Akkoriban az országutak többsége még kockakő borítású volt. A rossz minőségű, kátyúkkal teli utakon az autók csak lépésben haladhattak, hatalmas porfelhőt kavarva zötykölődtek. De Csonka János autója sikeresen kiállta a próbát. A Csonka-autók huszonöt évig szolgálták a Magyar Postát. Elterjedésükkel Magyarországnak is sikerült felzárkóznia a gépkocsigyártók sorába. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a negyvenes évekig Magyarországon baloldali közlekedés volt. Az átállást, a tetemes költségekre hivatkozva rendre elvetették az illetékesek. A váltás egészen a német megszállásig váratott magára. A második világháború végére aztán nálunk is meghonosodott a jobboldali közlekedés. Bár szakemberekben nem volt hiány, a hazai gépkocsigyártás megfelelő állami támogatás hiányában gyorsan megrekedt. A szakemberek különböző nyugati cégekhez vándoroltak el, és a magyar gépjárműparkot külföldi gépkocsikkal töltötték fel. |
||
|
