 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
A
Peugeot
és a Renault példája is
igazolja, hogy bár a gépkocsit
Németországban találták
fel,
Franciaországban vált automobillá.
Még akkor is, ha a Mercedest a
Daimler-műhelyben készítették. Az
autózás első, valódi
úttörői a franciák voltak, ők
ismerték fel a gépkocsi
korszakalkotó jelentőségét
és először náluk vált az
automobilozás tömegmozgalommá.
A francia autózás történetében a Peugeot és Renault mellett a Citroen a legjelentősebb állomás. A ma már világszerte ismert papucs vagy inkább „harcsaszájú” gépkocsik atyja, André Citroen 1878-ban született Párizsban. Apja mérnökember volt, bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy André fia is a technikai főiskolát választotta. A fiatal Citroen 1908-ban ismerkedett meg a gépkocsival – életreszólóan. Anyagi körülményei azonban nem tették lehetővé, hogy azonnal megvalósíthassa álmát, ezért első lépésként 1913-ban fogaskerékgyárat alapított, melynek – egy személyben – ő volt az igazgatója, főkonstruktőre, raktárosa és kifutófiúja is. Az első világháború kitöréséig az üzem nyolc munkással és két rajzolóval dolgozott: ívelt, zajmentes fogaskerekeket gyártottak. A háború után Citroen elérkezettnek látta az időt és 1919-ben elkészítette első gépkocsiját, melynek jelvényében egy fogaskerék emlékeztetett a régi időkre. Kezdetben a Citroenek nem vettek részt versenyeken. Ennek ellenére az elektromos fényszórókkal felszerelt, pótkerékkel ellátott A-10CV modell hamarosan ismertté és népszerűvé vált. A nagy kiugrás azonban még váratott magára. Három évvel később, 1922. októberében készült el az a félig hernyótalpas, félig kerekes terepjáró, amellyel a Citroen december 16-án útra kelt és három hét alatt átszelte a Szaharát. A világsajtó hónapokig foglalkozott a szenzációs teljesítménnyel és a Citroen egy csapásra az élvonalba került. A nagy gazdasági válság azonban a Citroent sem kerülte el, és az 1930-as évek elején, az akkorra már Franciaország legnagyobb gyárává terebélyesedett üzemet a tönkremenés veszélye fenyegette. A válság átvészelésére a Citroen új gépkocsitípust fejlesztett ki, amelynél a világon először elsőkerékmeghajtást alkalmaztak. Az új – 7CV és 11CV – kocsik elbűvölték az embereket, de a fejlesztési költségek tönkretették a gyárat, amely hamarosan idegen kézbe került: a Citroent a Michelin (vagy Michellin) család vásárolta meg. Az első járművek kerekeit még parafa vagy tömörgumi borította. A levegővel töltött, úgynevezett légabroncsot 1845-ben egy bizonyos Robert W. Thomson nevű mérnök találta fel, ám felfedezésével túlságosan megelőzte korát, így nem volt sikere. Az első leszedhető (cserélhető) gumiabroncs feltalálása a Michelin-fivérek nevéhez fűződik. A két testvér: André és Edouard 1891-ben rukkolt elő szenzációs találmányával, amely rövidesen forradalmasította az abroncsgyártást. A Michelin család 1895-ben indította be üzemét. |
||
|
