vissza a tartalomhoz






Jean Joseph Étienne Lenoir kezdetben pincérként dolgozott Párizsban. Egy idő után azonban ráunt az asztalok közötti állandó futkározásra és egy barátja tanácsára kibérelt egy kis műhelyt, itt szerkesztette meg 1860-ban híressé vált gázmotorját. A motor – amely a Conservatoire des Arts Métiers múzeumában van kiállítva – egy régi gőzgépből lett átalakítva. Nem véletlen, hogy működési elve nagyon hasonló a gőzgépekéhez, annyi különbséggel, hogy gőz helyett világítógáz működtette, melyet a későbbi benzinmotorokhoz hasonlóan, elktromos szikra robbantott be.
Lenoir gázmotorú járművének eleinte óriási sikere és hatalmas nézőközönsége volt. Népszerűségét csak fokozta, hogy felépítése lényegesen egyszerűbb volt a gőzgépekénél, fűtőt, gépészt sem igényelt, „bárki” beindíthatta és leállíthatta.
A gép híre futótűzként terjedt a világban. A kor nagy gőzgépgyárai sorra küldték el szakembereiket, hogy a helyszínen nézzék meg és tanulmányozzák működési elvét, ha esetleg sor kerülne a gyártására, már minden részletét pontosan ismerjék. A Párizsba küldött szakemberek egyike Gottlieb Daimler volt, akit Würtemberg állam vezetői bíztak meg ezzel a feladattal.
Bár a Lenoir-motorokat sokáig gyártották Franciaországban, közben eljutottak Németországba és Angliába is. Népszerűségük azonban fokozatosan csökkent. A gázmotorok ugyanis sok gázt és kenőolajat fogyasztottak. A világítógáz, melyet tartályokba sűrítettek, rövid távolságokra volt csak elég, az olaj pedig, amely a tolattyúk és a hengerek kenését volt hivatott biztosítani, ráégett az egymáson csúszó, összecsiszolt felületekre és összeragadást, berágást okozott. Ráadásul Lenoir gázmotorja kis teljesítményű volt, mindössze tíz-tizenkét lóerős. Ennél többet nem lehetett kihozni belőle. Fordulatszáma is alig emelkedett a percenkénti százra, de már ennél a fordulatszámnál is gyújtási zavarok keletkeztek.
A gázmotor sikere tehát gyorsan leáldozott. Egy idő után maga Lenoir is rájött találmánya hiányosságaira, és felhagyott motorja gyártásával. Érdeklődése az úgynevezett négyütemű motorok irányába fordult.
Bárhogy is ért véget a gázmotorok története, Lenoirral kapcsolatosan méltatlan lenne elhallgatni, hogy gőzgépből átalakított erőforrása mindenképp új utakra vezette a motorgyártás fejlődését. Gázmotorja olyan lehetőségeket nyitott, melyektől már egyenes út vezetett az igazán forradalmi változást jelentő benzin-, vagyis az Otto-motorokig. Ám az már egy újabb fejezet.


J. J. Étienne Lenoir gázüzemű járműve. (reprodukció)
vissza a tartalomhoz