„Lefekvés előtt még egy pillantást vetettem a holdfényben fürdő tájra, amikor a fejem fölött halk zörejjel megnyílt egy ablak. Fölpillantottam és a rémülettől szinte a lélegzetem is elállt. Először csak annyit láttam, hogy egy sötét árny mászik ki lassan az egyik ablakon. Arcát nem ismertem azonnal fel, de testének körvonalai, mozgása megbizonyosított: a gróf az. Rémületem rettegésbe csapott át, amikor az alak fejjel lefelé megindult a falon. Arccal a szédítő mélység felé egyre gyorsabban araszolt. Köpönyege, mint hatalmas denevérszárny borult föléje.”
Az idézet Bram Stoker ír regényíró 1897-ben megjelent Drakula című sikerkönyvéből származik, melynek főszereplője egy angol fiatalember, bizonyos Jonathan Harker aki rémes kalandok sorozatát éli meg egy erdélyi főúr, bizonyos Drakula gróf kísértetkastélyában. Noha a regénybeli vámpír gróf Drakula vajda kései leszármazottjának vallotta magát, kétségtelen, hogy Stoker valódi ihletője a kegyetlenkedéseiről világszerte híressé vált havasalföldi vajda: Vlad Ţepeş (ejtsd: cepes), azaz Karóbahúzó, vagy egyszerűbben: Karós Vlad volt.
Hátborzongató történetében Stoker nyilván sokat merített a lidércekkel, kísértetekkel benépesített román paraszti hitvilágból is. A görög keleti (ortodox) vallású románság hite szerint a törvénytelen és meg nem keresztelt gyermekeknek, vagy a hetedik fiúk hetedik fiainak elkerülhetetlen sorsa, hogy előbb-utóbb vámpírrá vállnak.
A hetes amúgy is bűvös szám Erdélyben. A hajdan hét vármegyéből álló tartománynak hét királyi vára, hét székely és hét szász széke volt. Címerét és hét bástya díszítette. Nem véletlen tehát a hetedik fiúk hetedik fiainak motívuma.
A román legendákban gyakran szerepelnek visszajáró lelkek s különböző lidércek. A falusiak meggyőződése szerint, aki a kiközösítés átkától sújtva hal meg, az visszajáró lélek: „moroi vagy strigoi” lesz. Mindaddig kísérti volt hozzátartozóit, ismerőseit, amíg az egyház fel nem oldja az átok alól. Ebbe a babonás, rejtélyekkel teli, misztikumoktól terhes környezetbe helyezte el története hőseit Bram Soker.
Az eltelt több mint száz esztendő alatt a regényt körülbelül harminc nyelvre fordították le, és a mai napig újabb és újabb kiadásokat ér meg. A vámpír gróf történetéből számos mozi- és tévéfilm, színdarab és képregény készült, s úgy tűnik, sikere még hosszú évtizedekig töretlen marad.
De ki is volt valójában Drakula? Létezett-e, vagy csupán Bram Stoker írói fantáziájának szüleménye?

A főhős mintájául szolgáló Vlad Ţepeş nagyon is valós személyiség volt. 1431-ben Segesvárott született Vlad Dracul (ejtsd: vlád drákul) havasalföldi vajda első gyermekeként. Kevéssel születése előtt apja belépett a „Sárkányosok Társaságába”, így került címerükbe a sárkány, és innen ered nevük is: Dracul, melynek régi román jelentése sárkány, újabban: ördög.
Hűsége zálogaként – a kor szokásainak megfelelően – a tízesztendős Vladot és öccsét, Radut apjuk a török udvarba küldte. A neves román történész, Nicolae Iorga szerint itt láthatta a fiatal Vlad azt a gyötrelmes kínzási módot, a karóba húzást, melyet aztán uralkodóként olyan buzgón alkalmazott, s amelynek ragadványnevét – Karóbahúzó, Karós – is köszönhette. Nyilván ugyancsak innen ered fivérének, Radunak felelőtlen könnyelműsége, züllöttsége is.
1448-ban Dracul vajdát meggyilkolták. Helyére a törökök alig tizenhét éves fiát, Vladot ültették Havasalföld Ţârgovişte-i (ejtsd: türgoviste) trónjára. Két hónappal később lázadó bojárok egy csoportja már az életére tört. A fiatal uralkodónak csak a csodával határos módon sikerült megmenekülnie. Elhagyta Havasalföldet s hónapokig moldvai kolostorokban bujkált, majd Erdélyben keresett oltalmat.
Hunyadi János vette pártfogásába a fiatal Drakulát, akiben erőskezű, megbízható szövetségest látott. Úgy tűnt, a fiatalember be is váltja a hozzá fűzött reményeket: hét évig szolgált a kormányzó seregében és részt vett az 1456-os nándorfehérvári (Belgrád) csatában is. Jutalmul immár maga Hunyadi segítette vissza Havasalföld trónjára, egyben megbízta a dél-erdélyi szász székek felügyeletével.