1984-ben egy különös kórról közzétett orvosi tanulmány kavarta fel a világ közvéleményét. A porphiria CEP néven ismertetett betegség nem véletlenül „Drakula-kórként” vonult be a köztudatba. Külső jegyei minden tekintetben azonosak a rémfilmekből jól ismert vámpírokéival: hegyes fogazat, különösen hosszú szemfogak, erős szőrzet és a fénnyel szembeni túlérzékenység. Noha a kór nem új keletű, sem kiváltóoka, sem kórokozója ez ideig nem ismert.
A Drakula-kórról nyilván Stoker is hallott, a vérszívó grófról írott története mégsem erre épül. A magyarázat ismét a néphiedelemben keresendő. Minden egyszerű népben él a hit, hogy súlyos veszély esetén visszatérnek hajdani hős vezérei, hogy megszabadítsák véreiket a rájuk szakadt bajtól, ellenségtől. A székelység körében Attila Csaba nevű fiához fűződtek hasonló legendák. A románság nyilván Drakulában látta az igazság bajnokát, aki – szerintük – „egyformán” jutalmazta a jót, és büntette a rosszat. Nem véletlen, hogy a falusi románok ma is azzal ijesztgetik gyermekeiket: „Vigyázz, ha rossz leszel, jön a draku és elvisz!”
Bármilyen jó ismerője is volt Stoker a levéltári anyagoknak, sikerkönyvében mégis felbukkan jó néhány tévedés. A regénybeli vámpír gróf Drakula leszármazottjának vallotta magát, holott köztudott, hogy utódok hiányában Szép Raduval, Karóbahúzó Vlad öccsével már a 15. században kihalt a Drakula-nemzetség. Vérszívó grófja kísértettanyájaként Stoker Törcsvárat nevezte meg. Kétségtelen, hogy Drakuláéknak számos erdélyi birtoka volt, főleg a szászok lakta Segesvár, Nagyszeben és Brassó környékén, Törcsvár azonban sosem szerepelt birtokaik között. Erdély legdélibb várát – leszámítva a román királyi családot, amely a trianoni döntést követően rendezkedett be az ősi épületben – mindig magyar főurak birtokolták: Szapolyaiak, Báthoryak, Bethlenek…
De ha nem Törcsvárott, akkor hol élt valójában? Egyáltalán létezett-e a vámpír gróf? Mindezt egyelőre csak találgatni lehet. Biztosat senki sem tud. Az emberek mindig is meséltek, a mese pedig nőttön nőtt. Mindenki hozzáadott valamit saját fantáziájából ahhoz, amit másoktól hallott. Így terebélyesedett, dagadt az évszázadok során a Drakuláról szóló história is. Néha eszükbe jutott, jut az embereknek, hogy keressék, kutassanak utána. Tanácskozásokat szerveznek, ötölnek, hatolnak, de valójában nem akadnak rá sehol.
Azért ma is sokan hiszik, hogy a kegyetlen vajda visszajár. Vannak, akik látják itt vagy ott felbukkanni rongyos kísértetseregével. De mindezt legtöbbször erdélyi román juhászok mesélik, azokról pedig mindenki tudja: szeretnek nagyokat mondani.
Akár igaz, akár nem, Drakula napjainkban jelentős jövedelmi forrás. Törcsvár alatt bódék tucatjaiban árusítják a kegyetlen vajda képmásával díszített pólókat, sapkákat és egyéb tárgyakat. Nem is szólva azokról a tudományos tanácskozásokról, melyek a kegyetlenkedéseiről elhíresült vajda mítoszát hivatottak életben tartani.