A Küküllő-menti dombok közt megbúvó, erődtemplomáról híres, szász alapítású (Waldhütten) település Segesvártól huszonkét kilométerre, délnyugatra (Román neve: Valchid.) Impozáns evangélikus erődtemplomát 1390-ben építették gótikus stílusban. A gyakori török támadások miatt a 16. században sokszög alaprajzú, sarkain vaskos tornyokkal megerősített, magas várfallal vették körül. Mivel a Bocskai-féle felkelés idején a váldhidi szászok a Habsburgok mellé álltak, a fejedelem hajdúi 1605-ben megtámadták a települést. A szászok az erődtemplomba menekültek. Azonban ellenállásuk gyorsan megtört és bántatlanság fejében megadták magukat. A harcokban a templom is megsérült. A hajdúk elvonulása után a helybeliek helyreállították a templomot, ám oltárát és orgonáját csak 1809-ben, illetve 1811-ben újították fel. A szászok kényszerű elvándorlása után a szép épületegyüttes gyorsan pusztulásnak indult. Védőfala több helyen megrepedt, déli saroktornya napjainkra le is dőlt. Orgonáját helybeli gyerekek elrontották. Az értékes egyházi hangszer sípjainak nagy részét kitépték helyéről és tönkretették. A mindössze néhány lelket számláló egyházközség önerőből képtelen helyreállítani a templom orgonáját.
Egy Váldhídról elszármazott, Németországban élő kilencvenegy éves nő 2005 júliusában arra kérte gyermekeit, unokáit, vigyék haza Erdélybe, hogy még egyszer láthassa az elhagyott anyaföldet. A fiatalok teljesítették az idős szász asszony kérését, aki két nappal hazaérkezése után hirtelen összeesett és meghalt. Holttestét az erődtemplom szentélyében ravatalozták fel, majd a szertartást követően a családi sírhelyen, férje holtteste mellett helyezték örök nyugalomra.