Magyar alapítású, később szász, ma már többségében román ajkú község Medgyestől délnyugatra, a nagyszebeni út mentén. Feltehetően kezdetben a mindenkori királynék tulajdonában volt. Legalábbis neve: Asszonyfalva (németül: Frauendorf) erre enged következtetni. Német ajkú lakóit, a többi Küküllő-menti településhez hasonlóan, valószínűleg a 12. században telepítették be. Ők építették 1300-1350 között a község főterét díszítő gótikus erődtemplomot, a korábbi román stílusú templom köveinek felhasználásával. Az épületet a 14. század végén, majd a 15. század második felében tovább bővítették és erősítették. Ebből az időből származik a templomhajó lőréses védőemelete.
A Mindenszentek tiszteletére emelt egyhajós templom vastag falakon nyugvó tornya sajátos módon a szentélyből emelkedik ki. A templomot magas, ovális alaprajzú védőfal veszi körül, melyen belül kamrák sorakoznak. A védőfal kaputoronyban zárul, melyet vastag tölgyfakapu és csapórács védett. A templomtorony süvege alatt, a középkori erődtemplomokra jellemzően, fagyámokon nyugvó úgynevezett körerkély, galéria fut körbe. A szentély barokk Kálvária-oltára a 18. században készült. Az oltárképet két oldalról Szent Péter és Szent Pál apostolok szobra díszíti.
A község román neve korábban Froue volt, ma Axente Sever. Ugyanis itt látta meg a napvilágot 1821-ben névadója, akit akkor még Ratiu-Baciu Ioannak, azaz Rácz-Bács Jánosnak hívtak. Kezdetben papnak készült, a balázsfalvi görög katolikus papneveldébe járt, ám onnan eltanácsolták, mert többször keményen bírálta Leményi János görög katolikus püspököt magyarbarátságáért. Magyaros hangzású nevét az 1848-as balázsfalvi népgyűlést követően cserélte a latinos hangzású Axente Severre. Hamarosan Avram Iancuval szabadcsapatokat alakítottak, melyekkel részt vettek a vízaknai, nagyenyedi és abrudbányai magyarellenes vérengzésekben.
2001-ben Asszonyfalván csupán négy megkérdezett vallotta szásznak magát. Kettő közülük vegyes házasságban élt.