Magyar alapítású, napjainkban már túlnyomórészt románok lakta település Tövistől tizenkét kilométerre, délnyugatra, Borosbenedek szomszédságában.
Alapításának pontos ideje nem ismert. Első írásos említése Karako alakban egy 1206-ban keltezett oklevélben bukkan fel először. A 13. század végi dokumentumokban már Krakowként szerepel. A református templom ősét képező háromhajós, román stílusú bazilika építését feltehetően az 1200-as évek első felében kezdték el. Az 1241-42-es tatárjárást követően elnéptelenedett vidékre a Rajna környékéről származó hospeseket (vendégeket) telepítettek. Ők fejezték be a megkezdett építkezést. 1302-ben Boroskrakkónak saját plébániája volt.
A templomot a 15. század végén öt-hat méter magas, ovális alaprajzú kőfallal vették körül, melyet kaputorony erősített. A tornyon látható dátum szerint a templom az 1572-es esztendőben került a református egyház tulajdonába.
Bár többször felújították (többek között 1684-ben), idővel két oldalhajója leomlott. Ezt követően a főhajó és az oldalhajók közti árkádíves pillérsort befalazták. Az eredetileg patkó alakú szentély nyolcszögzáródása és korai gótikus boltozata, valamint a csúcsíves ablakok is a későbbi átalakításokra utalnak.
A templomhoz – a védőfalon belül – egykor nagy temető is tartozott. Az egyházi személyek mellett állítólag Balassi Bálint fia is ide van eltemetve
A boroskrakkói református templomnak a 19. században még saját lelkésze volt. Hívek híján ma már évente legfeljebb egy-két istentiszteletet tartanak benne. Ezekre az alkalmakra a szomszédos magyarigeni lelkészt kérik fel. (Boroskrakkón 2005-ben mindössze három református élt. Kettő közülük vegyes házasságban.)
Az értékes műemléktemplomot legutóbb 1975-ben restaurálták.