Lezsák Levente kaszkadőrként számos filmsztárral játszott együtt

Téved, aki szerint a filozófia és a kaszkadőrszakma között egyetlen kapcsolódási pont sem létezik. Sokkal több van, mint gondolnánk. Ám ezt csak kevesen veszik észre – állítja Lezsák Levente lovas, autós és gyalogos kaszkadőr.

Az ELTE bölcsész karán filozófiát tanult, végül lovas kaszkadőr lett. A világ, a történelem és az élet nagy kérdésein való nyugodt töprengés és a vad vágta meglehetősen távol esik egymástól. Mi késztette a váltásra?
A távolság csak látszólagos: a filozófiában éppen úgy önmagát keresi az ember, mint a kaszkadőrszakmában, ezért sohasem éreztem, hogy váltanom kellett volna. Ahogy egy akciót sem mindig könnyű megúszni ép testtel, úgy az élet nagy kérdéseiről való töprengést sem könnyű átvészelni sérületlen lélekkel. A filozófus és a kaszkadőr egyaránt a lélek határait tapogatja, ezért időről időre önmagát, önmaga létét teszi kockára.
Az életem egyébként sokkal színesebb annál, hogysem leszűkülne a kaszkadőrszakmára. Első diplomámat az ELTE-n, filozófia szakon szereztem, a másodikat a Testnevelési Egyetem lovaskultúra-oktató szakán – ma itt tanítok is, a világ és a magyarság lovaskultúrájának történetét adom elő, lovasedzéseket és kurzusokat tartok, de tanultam kulturális antropológiát, forgatókönyvírást, első regényem nemrég jelent meg. Hivatalos vizsgám pedig kaszkadőrként három szakterületről van: autó, lovas és gyalogos kaszkadőr vagyok.

Eddig száznál több film főszereplőjét helyettesítette dublőrként különböző veszélyes jelenetek forgatásain. Legutóbb például Christopher Lambert helyett ült nyeregbe. A sztárok népszerűségét csak fokozzák az ilyen jellegű produkciók, míg az ön nevét legfeljebb szűk szakmai körökben ismerik…
A kaszkadőr dublőrként a szerep másik énje, nélküle a hős nem lenne hős. Ám a kaszkadőr akkor dolgozik jól, ha „beleolvad” a színészbe, és nem látszik ki mögüle. Mert nem az a dolga, hogy látszódjon, hanem hogy egy alkotói folyamat részeseként egy karaktert szolgáljon. A színész ezt a színészi eszköztárával teszi, a kaszkadőr pedig a látványos és veszélyes akciójelentek megtervezésével és végrehajtásával. Ezt minden kaszkadőrnek tudomásul kell vennie, ez a szakma egyik első számú szabálya. Jutalmul pedig a kollegák elismerése, és az a tudat szolgál, hogy egy veszélyes akcióban képes voltam átlépni a korlátaimat, legyőzni a félelmeimet, önmagamat.

A kaszkadőr semmit se bízhat a véletlenre. Ahhoz, hogy a jelenet tökéletes legyen, a lovasnak és lovának nemcsak tökéletesen kell ismernie, de feltétel nélkül meg is kell bíznia egymásban. Ehhez nagyon sok közös gyakorlás szükséges…
Lehet, furcsán hangzik, de számomra a lovaglás, és a kaszkadőrmunka is mozgásban végzett meditáció. A lovaglásban azt a fajta harmóniát keresi az ember, amelyben eggyé válik ló és lovas, az akció pedig csak akkor lehet sikeres, ha az ember képes feloldódni benne. Ez részben képesség, részben rengeteg edzés, és szakmai gyakorlat kérdése.
Kaszkadőrként a lóval végzett közös munka a specialitásom. Kantár és nyereg nélkül lovaglom őket, számtalan mutatványra vannak megtanítva, buknak, átmennek a falon, és égve vágtázok velük. Időm nagy részét a velük való foglalkozás, munka tölti ki. Naponta tehát sok-sok órát vagyunk együtt.

Ön családos ember. Van felesége, kisfia, önmagát adja a kérdés: mit tud adni a kaszkadőrködés, ami miatt megéri vállalni ezt az óriási kockázatot?
A feleségem, aki történelmet tanít, maga is kiváló kaszkadőr volt éveken át, sokat dolgoztunk együtt, így pontosan ismeri a szakma veszélyeit, de azt is, hogy egy-egy mutatvány mögött mennyi előkészület és munka van. Ne felejtse, mi veszélyipari szakmunkások vagyunk: nem az a dolgunk, hogy veszélybe kerüljünk, hanem hogy megszelídítsük a veszélyt, miközben a látványban a maximumra törekszünk.
A kisfiam pedig öt évesen nagyon élvezi a kaszkadőredzéseket – jókat ugrál a szivacsgödörbe, sőt, már a lovasbemutatóimon is segít. Neki ez játék, mint ahogy egy kicsit nekem is az: s hálát adok a Jóistennek, hogy családom kenyerét valami olyasmivel kereshetem meg, ami nem csupán munka, hanem játék is, és rengeteg örömet okoz.

Az idő a kaszkadőröket sem kíméli. Bizonyos kor felett lassulnak a reflexek, merevednek a végtagok. Meddig alkalmas az ember az ilyen hajmeresztő mutatványokra?
Tizenhat éve dolgozom kaszkadőrként, augusztusban töltöm a harminchatot. Az biztos, hogy az ízületek, a szalagok felett nem múlt el nyomtalanul ez a sok-sok év, a rengeteg zúzódás, esés, ütés. Ám ami az egyik oldalról rongál, az a másik oldalról épít: kaszkadőrnek lenni olyan sportos életforma, amely nem csak a lelket, de a testet is karbantartja. Jól érzem magam a bőrömben, és amíg így érzek, addig egészen biztosan űzni fogom ezt a szakmát. Ha pedig abbahagyom, biztosan nem lesz bennem hiányérzet, Vörösmartyval mondhatom majd, hogy: „… ez jó mulatság, férfimunka volt.”

adalék:
Lezsák Levente 1993 óta kaszkadőr, az Európa Kaszkadőr Liga tagja közel száz filmes és színházi produkció közreműködője. A magyar színészvilág kiválóságai mellett olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Brad Pitt, Robin Williams, Salma Hayek, Whoopi Goldberg, Franco Nero, John Cusack, Kate Beckinsale Adrian Paul, Gerard Depardieau, Michael York és Johnatan Pryce; legutóbb Christopher Lambert, valamint a BBC legújabb szuperprodukciójának, a Robin Hood című filmsorozat főszereplőjének dublőre volt.