Kisbúnt hiába keressük a térképen. Csak Búnt (Boiu) és Alsóbúnt (Topa) találunk Fehéregyházától néhány kilométerre, északra, illetve északkeletre. Egykor mindkét település előbb a Bethlen, majd a Haller család birtokához tartozott, akárcsak a szomszédos, mára Segesvárral teljesen egybeolvadt Fehéregyháza.
Bún és Alsóbún közt félúton kastélyszerű romos udvarház árválkodik egy jóval későbbi – ma már használaton kívüli – méretes gát szomszédságában: a kisbúni Bethlen-kastély. A négyszög alaprajzú, sarkain sokszögű tornyokkal megerősített késő reneszánsz stílusú épületet Bethlen Farkas építtette a 17. század első felében. Haller Gábor tanácsára és tervei alapján 1640-ben kőfallal vették körül, melyet sarkain úgynevezett olaszbástyák erősítettek. A kisbúni rezidenciát 1669-ben Bethlen János kancellár alakította tovább. Végső formáját a 19. század első harmadában nyerte el, amikor megépült a bethlenszentmiklósi kastélyra emlékeztető árkádos főhomlokzata.
Az épület, amely viszonylag épen vészelte át a történelem viharait, a második világháború után évtizedekig a fehéregyházi állami gazdaság irodáinak adott otthont. Sorsát a Nagy-Küküllő 1970-es nagy árvize pecsételte meg. (A tengernyi víz hatalmas pusztítást okozott a közeli Segesvár alsóvárosában.) Ekkor határozták el az illetékesek, hogy a hasonló esetek elkerülése céljából gátat emelnek a Bethlen-kastély szomszédságában. Mire a védmű elkészült az állami gazdaság kiköltözött a műemléképületből. A gazdátlanná vált kastély azonban még 1980-ban is viszonylag épen állt. Pusztulása a ’90-es években kezdődött el. Tetőgerendázatát, nyílászáróit elhordták, védőbástyáit megbontották. Az egykor impozáns épületből napjainkra hasznavehetetlen rom maradt, melyet legfeljebb egy azonnali és hatékony beavatkozás menthet meg.