Vegyes ajkú kisközség Szászrégentől öt kilométerre, északra, a Maros egyik holtágának jobb partján. Alapításának pontos ideje nem ismert Neve Possesio Feelfalu alakban egy 1319-ben keltezett oklevélben bukkan fel először, mint a Losonczi-Bánffyak birtokának része. Kezdetben szászok lakták, akiket IV. Béla telepített az 1241-es tatárjárás után elnéptelenedett vidékre. A 16. századtól fokozatosan nőtt a falu magyar ajkú népességének száma, a 18. században pedig megjelent a románság is. Közben Marosfelfalu gyakran cserélte gazdáit. A Losonczi-Bánffyak után a Dezsőfieké lett, majd a Pásztóiaké, végül a Szobiak birtokolták.
A templomrom: A település központjában, a református parókia udvarán tető nélküli templomrom dacol az idővel. A fél-köríves szentélyű templomot még a szászok emelték a 13. század második felében, román stílusban. Később gótikus stílusban átépítették. A reformációt követően került a református egyház tulajdonába. A templom, amelyhez fából készült harangláb is tartozott a 20. század elején még ép volt, de már kicsinek bizonyult. 1913-ban felépült az új református templom, és a kiürült, régi épület köveit, tégláit elhordták a falubeliek. Néhány évig Marosfelfalun volt lelkész a kécskei születésű Szabolcska Mihály költő.