Egykor virágzó szász település, ma többségében román ajkú község Szentágotától tíz kilométerre, északkeletre, a Hortobágy-patak mentén. Szász neve: Probstdorf.
Az ismeretlen titulusú prépostfalvi templom hajójának építését a 14. századra valószínűsítik. Négyzetes alapú, gúlasisakos tornyát az 1500-as évek elején emelték nyugati homlokzata elé. Valószínűleg ekkor készült a hajó felső részén körbefutó védőfolyosó is. A templomot a 16. században kettős falgyűrűvel vették körül, melynek belső falát egy toronnyal erősítették meg. Az utolsó jelentős átalakítás során, 1860-ban, az eredetileg nyolcszögű szentélyt lebontották, és egyenes záródásúvá módosították. A nagyszabású rekonstrukció nem kímélte az oldalhomlokzat gótikus ablakait sem, melyeket az eredeti csúcsíves helyett, félköríves záródású ablakokra cseréltek.
A kommunista diktatúra idején a szászok többsége elhagyta szülőföldjét és Németországban telepedett le. Így történhetett, hogy az 1970-es években már az egymilliót is meghaladó erdélyi szász népesség mára mindössze nyolcvan-kilencvenezerre zsugorodott. Az elnéptelenedett szász falvakba Erdély szegényebb tájairól, illetve a Kárpátokon túlról származó románok és cigányok telepedtek be, akik a népességi összetétel mellett a települések és a táj arculatát is jelentősen megváltoztatták. Megfelelő karbantartás és gondoskodás híján a lakó- és műemléképületek állapota folyamatosan romlik, félő, hogy néhány évtized múlva már nyoma sem marad a hajdan virágzó szász építészeti kultúrából.
Prépostfalva a szerencsésebb települések közé tartozik. A faluban maradt szászok saját portáik mellett az impozáns evangélikus erődtemplomnak is lelkiismeretesen gondját viselik.