Műemléktemplomáról
és annak freskóiról
híres község
Székelyudvarhelytől tizenegy kilométerre,
délnyugatra, a Nagy-Küküllő és
a Kányád-patak
találkozásánál.
Neve Bugus alakban, egy 1333-ban kelt oklevélben bukkan fel
először.
A tizenegy
települést tömörítő
község
központját uraló, a
Kányád-patak partmagaslatára
épített,
viszonylag alacsony kőkerítéssel
kerített református templom, az
egykori Udvarhelyszék egyik
legszebb középkori templomának
számít. Átlós
támpillérekkel megerősített, hatalmas
tornya
többszöri
átépítés
eredménye.
Építését eredetileg
román
stílusban kezdték el, a 14. században
– a román és a
csúcsíves
közti – úgynevezett átmeneti
stílusban folytatták, végül a
15. században, gótikus stílusban
fejezték be. Később a
főhomlokzat elé védelmi
célból vastag falat húztak.
Azóta a
harangkötelekhez csak egy keskeny és ferde
nyíláson át lehet
bejutni. (Ekkor került át főbejárat a
templom déli oldalára.) A
tornyot 1842-ben megmagasították,
körtornácát elbontották.
Közvetlenül a vaskos torony mögött,
azzal szervesen egybeépülve
kezdődik a templom gótikus hajója. A
hármas térfűzésű sort a
hajónál alacsonyabb,
különtetővel ellátott,
támpillérekkel
megerősített,
sokszögzáródású
szentély zárja. A templomhajó
nyugati falán kezdődik és a teljes
északi fal hosszát betölti
az a három, egymás alá festett
(falképsor) freskó, melynek felső
sora Szent László király
legendáját, a középső
antiochiai
Szent Margit történetét, míg
az alsó az Utolsó ítélet
jeleneteit: a szivárványon ülő,
világítélő Krisztust, Szűz
Máriát, János
evangélistát, Szent Pétert, a
feltámadást, a
mennyországot és a poklot
ábrázolja. (A középen
ülő Jézus
körüli dicsfény jobb oldalán
rovásírás
látható, melyet
egyesek Atya-istennek, mások Atyai Estánnak
– a freskók
feltételezett készítőjének
neve – olvasnak.) Keltezésük
alapján a freskók a 13. század
vége és a 15. század eleje
közt
készültek. A finoman kidolgozott
festményeket a reformációt
követően bemeszelték, illetve
bevakolták, csak az 1898. évi
javításkor tárta fel a
kiskunfélegyházi születésű
rajztanár,
művészettörténész
és etnográfus, Huszka József.
A templom nyolcvan festett
kazettából álló
mennyezete 1724-ből (festői: Stephan Fabritius és Daniel
Philip),
festett kórusa 1791-ből származik. A
szószékkoronát a
borosjenői Korda család készíttette
1749-ben. Ugyancsak a templom
büszkeségei közé tartozik a
festett úrasztal is, amelyet Borsai
Nagy József készíttetett 1764-ben.
|