Városméretű székely nagyközség Gyergyószentmiklóstól tizennégy kilométerre, északnyugatra. Az ősi település múltjáról kevés adat maradt fent. Tény, hogy lakói szorgalma és híres fakitermelőhelyei révén kezdettől jómódú településnek számított. Gazdagsága miatt 1562-ben a szomszédos Szárhegy urai, a Lázárok Ditrót a birtokukhoz csatolták. Szabad státusát csak a 17. században sikerült visszaszereznie. Fejlődése újra felgyorsult, az 1780-as években már tíz vízifűrésze volt, borvízhordó szekeresei pedig egész Magyarországot bejárták. Orbán Balázs idejében Erdély leggazdagabb falujaként tartották számon. A 19. századra számos külterülettel és szórvánnyal rendelkező település 1868-ban várossá nyilvánítását kérte. Ám ezt azóta sem sikerült elérnie. Pedig számos nevezetessége mellett Ditró az egyetlen olyan székely falu, amelyről ásvány- és kőzettársulást neveztek el. A csak itt elforduló eleolitszienitet 1866 óta Ditróitnak hívják.
A Katalin vagy kistemplom: A település központját uraló régi római katolikus templom 1546 és 1557 között épült. Az 1600-as évek első felében tornya megsérült, ezért 1653-ban átépítették, majd 1712-ben három öllel megmagasították. A templom többször leégett, legutóbb 1714-ben. Ezt követően kapta mai, barokkos arculatát. Eredetileg vártemplomnak épült. Védőműveinek egy része ma is látható, ám csekély befogadóképessége – öt-hatszáz fő – miatt a nagyközség hamarosan kinőtte.
A Nagytemplom: A nagyobb templom építésére az 1800-as évek végén kezdődött el a gyűjtés. A Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt templomot Kiss István egyetemi magántanár tervezte 1895-ben. Terveit Dorzsák Ede műépítész véglegesítette. A Gyergyói-medence legnagyobb templomának számító, nagyrészt neogótikus stílusú épület munkálatait 1908-ban kezdték el és 1913 nyarára fejezték be. Az építkezést Kládek István, szabadkai építész irányította. Az adományokból (800 ezer aranykorona) épült, ötezer hívő befogadására alkalmas, monumentális templomot gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök avatta fel és szentelte meg. A főoltárt díszítő – Jézus Szent Szívét, Szent Istvánt, illetve Szent Lászlót ábrázoló – szobrokat a ditrói származású Siklódy Lőrinc szobrászművész készítette carrarai (Olaszország) márványból. Keleti motívumokkal ékesített szentélyét Paulai Erik olasz festőművész, a tizenkét apostolt ábrázoló, dús színezetű csúcsíves ablakait Róth Miksa készítette. A hatalmas corpus (Krisztus teste) Szántó László temesvári szobrászművész alkotása. A templom orgonája a budapesti Riegler cég, míg a csillárok Jungfer Gyula műlakatos, királyi tanácsos műhelyéből kerültek ki.
A régi mészárszék épülete és a szomszédos faharangláb a 19. század elején készült. Mindkettő védett műemlék.