Egykor vallásbékéjéről híres, virágzó székely település a Küsmöd-patak partján, ma vízzel borított kísértetfalu Erdőszentgyörgytől tíz kilométerre, délkeletre. Római és görög katolikusok, unitáriusok, valamint székely szombatosok éltek itt évszázadokon át szeretetben és békében.
Első írásos említése Wyfalf alakban 1566-ból származik. Egy évvel később, 1567-ben már Újfaluként említik. A faluromboló román hatalom az 1980-as évek elején víztározó építését rendelte el a falu határában. Mire elkészült a hatalmas töltés, megbukott a Ceausescu-diktatúra, 1990-ben mégis ráengedték a vizet a falura, és a virágzó népi kultúra egyik bölcsőjének számító Bözödújfalu házai, templomai, középületei víz alá kerültek. A kényszerű kilakoltatások ellenére két esztendővel később még százhúszan éltek a düledező házakban. A kitartóbbak most is ott élnek.
A megüresedett házak többségét lebontották, tégláit elhordták. Csak a két templom, a katolikus és a szomszédos unitárius áll ki a vízből. A környéken sokáig nem akadt ember, aki vállalta volna Isten házainak lebontását. Azóta már ez is megtörtént…
Bözödújfalu eredeti utcarendszeréből mára semmi sem maradt. A víz alá került épületek közül az egymással szomszédos két egykori templom, a romos katolikus és az omladozó, tető nélküli unitárius próbál dacolni az idővel. A katolikus templom tornyának cserepeit mára elhordták a hegyekből időnként lezúduló erős szelek.
1995-ben Sükösd Árpád emlékművet állíttatott a víztározó partján. A különös formájú építmény falán két márványtábla hirdeti: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egy egyedülálló történelmi, vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Erdély és a világ különböző tájaira szétszóródott bözödújfaluiak minden év augusztusában visszatérnek, hogy egy napot egymással töltsenek. Sokáig csak erre az egyetlen napra tért vissza az élet a víztározó környékére. Ma már nyaranta fürdőzők és horgászok százai, ezrei lepik el a tájat. A tó környékét felparcellázták, a nadrágszíjnyi földterületek tulajdonosai kisebb-nagyobb bódékat emeltek maguk és gumicsónakjaik számára. A horgászok, fürdőzők messze elűzték a gyászos hely nyugalmát.