Szász alapítású, ma már zömében magyar ajkú település Kőhalomtól húsz kilométerre, északra, a Homoród völgyében. Alapításának időpontja nem ismert. Neve terra Daraus alakban egy 1224-ből származó oklevélben bukkan fel először. A falu a reformációt követően áttért az evangélikus (lutheránus) vallásra. A második világháború után a daróci szászok elmenekültek, templomukat a betelepülő székelyek vették át.
Az erődtemplom. Az eredetileg háromhajós, homokkő bazilikát feltehetően a szászok építették az 1220-as években. Oldalhajóit az 1494-es tűzvész után lebontották, árkádsorát befalazták, a templom főhajóját dongaboltozatúvá alakították. Valószínűleg ekkor emelték a félköríves záródású szentély külső erősítését szolgáló falköpenyt, melyen a tető alatt faborítású védőfolyosó fut körbe. A templom nyugati homlokzatához négy emelet magas, lőrésekkel és védőfolyosóval ellátott tornyot emeltek, alatta bordás keresztboltozatú, tágas előcsarnokot alakítottak ki. A templomot a 15. században szabálytalan alaprajzú – hat bástyával, illetve toronnyal megerősített – védőfallal vették körül. A templom románkori, úgynevezett bélletes főbejárata egyike Erdély legszebb ilyen jellegű kapuinak.