 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Az első,
már
valóban gépkocsi küllemű
automobilt az osztrák Emil Jellineknek
köszönheti a világ.
Emil Jellinek középosztálybeli német (egyes források szerint: lipcsei) családban született. Már gyermekként kitűnt társai közül szeleburdiságával és féktelen kalandvágyával. Harmadikos gimnazistaként elszökött otthonról, és elszegődött dolgozni egy vasúti társasághoz. Ám nem bírta sokáig a kemény munkát, egy nap aztán faképnél hagyta a társaságot és hamarosan Észak-Afrikában bukkant fel. A fekete kontinens után Bécs következett, ahol egy biztosítótársaság vezetője lett, mellette dohánykereskedéssel foglalkozott. Huszonöt éves korára úgy tűnt, végre megállapodott. Házassága révén komoly tőkéhez jutott, ami lehetővé tette, hogy egy kisebb vállalkozásba kezdjen. A kis cég hamarosan jól prosperáló vállalattá nőtte ki magát. Jellinek életét két szenvedély kísérte végig: a lovaglás és az autózás. Előbbinek feleségét köszönhette, akit egy lovas balesetet követően ismert meg. Autósszenvedélyéből viszont az egész világ profitált, mégpedig nem kevesebbet, mint a Mercedes gépkocsikat. Az egész évi lótás-futás fáradalmait Jellinek minden télen Nizzában igyekezett kipihenni. Itt ismerte meg Daimlert, aki akkortájt már szép eredményeket ért el. Megismerkedésük alapján Jellinek 1893-ban ellátogatott Daimlerék canstatti üzemébe. Mint szenvedélyes autós és jó technikus igyekezett rábeszélni Daimlert és Maybachot, hogy változtassanak járművük külsején: – Ideje volna, merészebb formát kölcsönözni az automobilnak. A motorral hajtott hintó és a velocipéd ideje lejárt – érvelt Jellinek. Addig-addig győzködte a két konstruktőrt, míg végül is engedtek, és Maybach rövidesen megtervezte az első, a mai gépkocsikhoz sok tekintetben hasonló, alacsony építésű, kis kerekű automobilt, melyet egymás közt Phoenix néven emlegettek. Az új járművet legott be is nevezték a az 1899. március 21-re meghirdetett nizzai autóversenyre. Az autót Jellinek vezette, s természetesen megnyerte a versenyt. Mivel a győztes járműnek nevet kellett adni, Daimlerék hálából az új formai ötletért – Jellinek tizenegy esztendős kislányáról, Mercedesnek keresztelték el. (A Mercedes spanyolul eleganciát jelent.) Az új gépkocsi Jellineknek is szerencsét hozott. Sorra nyerte a különböző versenyeket, s a századforduló első évében a Mercedesek már biztosan uralták a gépkocsipiacot. Daimler halála után Jellinek bekerült a cég igazgatótanácsába, és nagy erővel fogott hozzá a gyár fejlesztéséhez. Az 1902-es év egyik versenyén a francia Dégrais már 103,4 kilométeres óránkénti sebességet ért el Mercedesével. Ezzel kezdetét vette a Mercedes-korszak. A kocsikért valóságos versengés folyt. Minden, önmagát valamire is tartó üzletember Mercedes gépkocsit akart. Adott pillanatban a gyár már alig győzte a rendeléseket. |
||
|
