Nicolaus August Otto 1832. június 4-én Holzhausenben, egy németországi kis hegyvidéki faluban született, a helybeli vendéglős hatodik gyermekeként. A szokatlanul okos és szinte minden iránt érdeklődő fiút apja kereskedőtanulónak adta Frankfurtba. A fiatalember tanulmányai befejezése után Kölnben telepedett le, ott élt ugyanis egyik fivére. Ez a testvére hívta fel a technikai dolgok iránt rendkívül fogékony August figyelmét, a világot akkortájt izgalomban tartó Lenoir-motorra.
A két fiatalember alapos tanulmányozás eredményeképp rájött a gőzmotor alapvető hibáira. A felismerés, valamint a remélt haszon adta az ötletét az elhatározásnak, hogy saját motort készítsenek. Felhagytak a kereskedéssel, vettek egy jókora műhelyt és hozzáláttak terveik megvalósításához.
Mivel kereskedők voltak, természetesen más szemszögből közelítettek a dologhoz. Első lépésként azt tartották fontosnak, hogy függetlenítsék üzemüket a városi gázüzemtől. Elképzeléseik szerint gáz helyett egy ugyancsak könnyen párolgó, illékony, de legfőképp gyúlékony gőzöket adó folyadékot kerestek. A számos lehetőség: benzin, petróleum, alkohol közül, utóbbit választották. Hamar rájöttek arra is, miként nyerhető az alkoholból (porlasztással) égetésre alkalmas gőz. Ezt követően azonnal be is adták szabadalomkérő igényüket a berlini kereskedelmi minisztériumhoz. Kérelmükben kifejtették, hogy sikerült kidolgozniuk egy olyan forradalmian új technológiát, amellyel a folyadékok gőzeit motorhajtó erővé tudják átalakítani. Külön kiemelték, hogy kutatásaik eredményeképpen, sikerült a folyamat során jelentkező robbanásveszélyt is kiküszöbölniük. Mint írták: motorjuk egyszerű, kisméretű, következésképp nem foglal sok helyet, ugyanakkor kiválóan alkalmas különböző járművek, gépek mozgatására, meghajtására.
A felsorolt jó tulajdonságok dacára az Otto fivérek motorja mégsem kapta meg a szabadalmat. A minisztérium azzal indokolta elutasító határozatát, hogy a spiritusz (alkohol) elgázosítását már jóval előttük megoldotta más. Ám sem a rejtélyes feltaláló nevét, sem egyéb vele kapcsolatos információt nem árultak el. (A francia Alphonse Beau de Rochas volt a feltaláló.)
Szabadalmi kérelmük elutasítása annyira letörte az idősebbik testvért, hogy felhagyott a további kutatásokkal és visszatért a kereskedelmi pályára. August azonban nem adta fel ilyen könnyen. A kudarc ellenére még nagyobb lendülettel vetette magát a munkába. Hamarosan sikerült másik társat találnia, akivel folytathatta kísérleteit. De az már egy másik történet.