 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Miközben
Stuttgartban Daimler és Maybach
megépítette első motoros
hintóját, tőlük nem messze,
Mannheimben, egy velük azonos korú fiatalember,
bizonyos Karl Benz
benzinmotoros velocipédet szerkesztett. Jellemző a XIX.
század
sajtóviszonyaira, hogy noha Daimler és Benz
nagyjából azonos
síkon tevékenykedett, sokáig
mégcsak nem is tudtak egymásról.
Legalábbis egyetlen dokumentum sem létezik, amely
ennek
ellenkezőjét igazolná.
Karl Benz édesapja mozdonyvezető volt. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy az ifjú Karl érdeklődése már gyerekkorában a technika irányába fordult. Apja korán meghalt, de özvegyen maradt édesanyja mindent elkövetett, hogy jó képességű fiai elvégezhessék tanulmányaikat. Karl lakatosként kezdte pályafutását, ám hamarosan műszaki rajzolóvá léptették elő. Miután megnősült felesége, Berta asszony tanácsára önálló műhelyt nyitott, melyben saját szerkesztésű lemezhajlító gépével bádogcsöveket gyártott különböző építkezési vállalkozóknak. Szabadidejében rendkívül sokat olvasott, főleg a technikai újdonságokról beszámoló folyóiratokat böngészte nagy előszeretettel, így szerzett tudomást az Otto-motorról. Az ötlet annyira magával ragadta, hogy rövidesen megszerkesztette első kétütemű motorját. Ám hiába készítette el, nem szabadalmaztathatta, mivel a motor gyártási jogát Deutz már korábban megszerezte. Benz azonban nem keseredett el. Tovább tökéletesítette motorját, s végül néhány részletmegoldásra sikerült szabadalmat kapnia. Az új, javított motort már el lehetett adni, és Benz megalapította a Gasmotorenfabrik Mannheim AG-t, azaz a Mannheimi Gázmotorgyárat. Már az első évben (1884) hat motor hagyta el az üzemet. Benz elérkezettnek látta az időt régi álma megvalósításához: megtervezte első motoros kocsiját, mely hatalmas biciklikerekeiről a motoros velocipéd nevet kapta. Az 1886-ban elkészült jármű vázát, kerekeit a Kleyer velocipédüzem gyártotta, négyütemű, egyhengeres motorja viszont Benz gyárában készült. A villamos gyújtású motor teljesítménye mindössze 2,3 lóerő volt, percenkénti 250-es fordulattal dolgozott és óránként 15-20 kilométeres sebességgel „száguldott” utasaival. Első útja nagyjából hasonló volt a Daimlerékéhez: megbokrosodott lovak, sikítozó hölgyek, szitkozódó, csípős megjegyzéseket szóró tömeg kísérte járművüket. Benz már-már feladta, de Berta asszony és a két gyerek korántsem. Egy éjjel „elkötötték” a motoroskocsit és „hosszú”, 40 kilométeres próbaútra indultak. Kalandokban, viszontagságokban bővelkedő kirándulásuk végül sikeresen ért véget, és ez visszaadta Karl Benz önbizalmát is. |
||
|
