 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Kétségtelen,
hogy az egyik legnépszerűbb olasz
autómárka a Fiat. Ha pedig Fiat, akkor Torino, az
észak-olaszországi Piemont tartomány
fővárosa. Ma Torino az
olasz autóipar központja, pedig alig
száz esztendeje, még Itália
legszegényebb vidékének
számított.
A Fiat története 1890-ig nyúlik vissza. Akkoriban Veronában szolgált egy fiatal lovassági főhadnagy, bizonyos Giovanni Agnelli, aki szabadidejében különböző szerkezeteket barkácsolt. Készített géppuskát, ejtőernyőt, kerékpárt, és még sok minden mást, mígnem egy alkalommal a veronai ócskapiacon meglátott egy „lebénult” Daimler-motort. A főhadnagy megvette a lerobbant motort, helyreállította és sokáig egy dinamó meghajtására használta. Két évvel a történtek után Agnelli otthagyta a hadsereget és hazaköltözött a családi birtokra. Néhány hónappal később egy torinói műhelyben meglátott egy gépkocsit, amelyet de Dion kocsija alapján állítottak össze. Agnelli első látásra beleszeretett az automobilba, és attól kezdve az autókon kívül semmi más nem érdekelte. A következő évben (1893) Párizsba utazott és felvállalta a de Dion-kocsik olaszországi értékesítését. Az egyezség létrejött és Agnelli Itália-szerte árusítani kezdte a háromkerekű automobilokat. Vállalkozása nem volt hosszú életű. Egy év múlva felhagyott a gépkocsiértékesítéssel és két gróf, egy márki, két lovastiszt és néhány bankár részvételével létrehoztak egy önálló automobilgyártó céget. A 19. század utolsó évében, az akkor már ötven lakatost és gépmunkást foglalkoztató cég tíz autót adott el. Rá egy évre (1900-ban) a vállalkozás rövidebbre cserélte korábbi rekordhosszúságú nevét, felvette a Fabrica Italiana Automobili Torino nevet, melynek rövidítése: Fiat. A Fiat gyár első konstruktőre a műszaki zseninek számító Arstide Faccioli volt. A fiatalember húszéves korában már kétütemű motort készített, könyvet írt a repülésről, és megalapította az első autósszaklapot. Röviddel felvételét követően Faccioli a kor szellemének megfelelően egy versenyautót tervezett. A hatlóerős motorral felszerelt gépkocsi könnyebb volt az átlagos autóknál, mivel tervezője lehagyta róla a tengelykapcsolót (kuplung) és a sebességváltót. A jármű sík terepen valóban gyors volt (60 km/óra), de dombra, hegyre képtelen volt felkapaszkodni. Mivel Faccioli makacsul ragaszkodott elképzeléseihez, a Fiat menesztette a konstruktőrt. Helyére Giovanni Enrico mérnököt alkalmazták. Enrico rövid időn belül huszonnyolc lóerős autót készített, mellyel a Fiat megnyerte a Torino és Bologna közt meghirdetett 302 kilométeres versenyt. Az elsőt hamarosan újabb két győzelem követte: 1907-ben a Fiat megnyerte a francia Grand Prix-t és a Német Nagydíjat is. Ez a két győzelem világhírnevet szerzett a Fiatnak. A cég 1908-ban már több száz taxit szállított Párizsba, Londonba, sőt, New Yorkba is. A cég az első világháború alatt több ezer tehergépkocsit szállított az Antant haderejének, közben megkezdték a repülőgépgyártást is. Az egykor földművelésből tengődő Piemont egy csapásra Itália leggazdagabb iparvidékévé vált. |
||
|
