 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Noha
a benzinmotort Ottoék szabadalmaztatták, az első
automobil
elkészítése mégsem az ő,
hanem egy honfitársuk, bizonyos
Gottlieb Daimler nevéhez fűződik.
Daimler 1834. március 17-én, egy Stuttgart melletti kis településen, Schondorfban született. Apja pékmester volt, aki titokban azt remélte, hogy fiából hivatalnokot sikerül faragnia. Ám ahogy ez már lenni szokott, az autózás történetének többi szereplőjéhez hasonlóan, a fiatal Gottlieb sem érzett elhivatottságot a hivatalnoki pálya iránt, néhány évnyi tanulás után nagyot fordított sorsa kormánykerekén, otthagyta a középiskolát és elszegődött inasnak egy puskaműveshez. A szülők eleinte hevesen ellenezték második csemetéjük döntését, végül aztán lassan megenyhültek, főleg amikor az ifjú Gottlieb elkészítette mestermunkáját: egy vontcsövű, ízlésesen cizellált vadászfegyvert. Sikeres felszabadulását követően beiratkozott a stuttgarti királyi ipariskolába, melyet kitűnő eredménnyel végzett el. Jutalomként európai tanulmányútra küldték, s ez az út végképp eldöntötte Gottlieb Daimler sorsát. Hazatérve még két évig tanult, majd Franciaországba, onnan pedig Angliába utazott. Az élményekben, s főleg tapasztalatokban gazdag útjáról hazatérő Daimlert kinevezték egy karlsruhei gépgyártó vállalat igazgatójává. A frissen kinevezett vállalatvezető első lépéseként konstruktőri állást ajánlott fel Wilhelm Mayback mérnöknek, akihez már korábbról baráti szálak fűzték. Rövidesen mindketten Deutzbe kerültek, az Otto & Langen gyárba, ahol Daimler közel egy évtizedig vezette a konstrukciós tevékenységet. Üzleti elképzeléseik különbözősége végül is „kenyértöréshez” vezetett, s tíz esztendő után Daimler és Mayback kivált az Otto & Langen cégből. Kevéssel ezután, 1883. augusztus 15-én, egy stuttgarti harangöntő mester megöntötte Daimler első motorblokkját. A szerkezet forradalmi változást jelentett a belsőégésű motorok történetében. Lényegesen könnyebb volt Otto motorjánál, ráadásul rendkívül vékony hengerfala lehetővé tette a léghűtést. Az első motort hamarosan követte a második és 1884-ben már a harmadik motor is készen állt a próbákra. Hengere függőlegesen állt, forgantyúja minden fordulatnál olajba merült. Bár gyertyáját még izzócső helyettesítette, de Mayback jóvoltából porlasztó készítette elő a hengerébe kerülő üzemanyag-keveréket, oly módon, hogy a levegőt benzinen buborékoltatták át. A motor 900-as fordulattal dolgozott, ami figyelembe véve a korábbi gépek 40-60-as fordulatszámát, korszakalkotó előrelépésnek bizonyult. |