 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Miközben
Európában egyre több ország
kapcsolódott be a
gépkocsigyártásba, a tengeren
túlon sem
tétlenkedtek. Sőt! Amerika már a kezdeti
időszakban olyan
hatalmas lépést tett, amilyenre az öreg
kontinensen évtizedeket
kellett várni.
Az autózás amerikai történetének első fejezetét Henry Ford jegyezte. A férfiú, akinek neve ma már fogalomnak számít 1863. július 30-án látta meg a napvilágot a Michigan állambeli Dearborn (Detroit közelében) egyik farmján. Apja ír volt, anyja félig holland, félig norvég). Henry technika iránti vonzalma már egészen kicsi korában megmutatkozott. Jóformán még írni sem tudott, de már bármit megjavított a ház körül. Tizenhét évesen felvették inasnak a Detroit Edison Electric Companyhoz, közben, ha ideje engedte, otthon, családi műhelyükben szorgalmasan javította a környékbeli farmerek elromlott gépeit. Detroitban jött rá, hogy bár a farmerek számára rendkívül fontos, az emberek többségét mégsem a traktor, hanem az automobil foglalkoztatja. Mivel a gőzüzemű járműveket túlságosan nehézkesnek találta, érdeklődése a benzinmotorok irányába fordult. Konok kitartását hamarosan siker koronázta: 1887-ben elkészítette első benzinmotorját, melyet hamarosan több is követett. Hat esztendővel később egy úgynevezett „homokfutóval” lepte meg a detroitiakat. Az 1893 nyarán megtartott próbán a furcsa jármű óránként 25 mérföldes sebességgel száguldott, teljesen lenyűgözve az összegyűlt tömeget. Ám Henry még akkor sem volt teljesen elégedett. Éveken át dolgozott járműve tökéletesítésén. Többször átépítette, közben külsejét is teljesen átalakította. Végre 1903-ban úgy érezte: autója minden szempontból megfelelő, és még abban az esztendőben tizenkét részvényessel és százezer dolláros tőkével megalapította a Ford Motor Company-t. A gyár kapuján hamarosan kigördült az első T-modell, melyet aztán több száz, majd több ezer követett. A népszerű járműből 1920-ban már napi ezer darab készült, négy évvel később pedig a Ford Művek csarnokaiból évi kétmillió gépkocsi gördült ki a világ minden tája felé. Sokan próbálták megfejteni Ford sikerének titkát. Pedig sosem csinált titkot belőle. Egyszerűen igyekezett jól megszervezni a munkát, s mivel alulról jött tudta, milyen ösztönzőleg hat az emberekre, ha tisztességesen megfizetik munkájukat. A Ford Művekhez jelentkezőket próbavizsga, ajánlás és referencia nélkül, azonnal alkalmazták. Béreik pedig messze magasabbak voltak más amerikai cégek alkalmazottaiénál. A sikeres üzletember idővel a politika felé fordult. Először (1918-ban) szenátornak jelöltette magát, próbálkozása azonban kudarcba fulladt. A sikertelenség nem szegte kedvét, hamarosan bejelentette: az Amerikai Egyesült Államok elnöke kíván lenni. A hír hatalmas riadalmat keltett, ezért gyorsan visszalépett, egyúttal örökre felhagyott politikai ambícióival. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a legendás T-modellnek a makói születésű Galamb József személyében magyar konstruktőre volt. Idővel „Joe” (így szólította Ford) lett a vállalatóriás főkonstruktőre. A Ford Művekben egy másik magyar származású konstruktőr is dolgozott. Farkas Jenő nevéhez az első sorozatgyártású mezőgazdasági jármű: a Fordson-traktor neve fűződik. |
||
|
