Jean Joseph Étienne Lenoir kezdetben pincérként dolgozott Párizsban. Egy idő után azonban ráunt az asztalok közötti állandó futkározásra és egy barátja tanácsára kibérelt egy kis műhelyt, itt szerkesztette meg 1860-ban híressé vált gázmotorját. A motor – amely a Conservatoire des Arts Métiers múzeumában van kiállítva – egy régi gőzgépből lett átalakítva. Nem véletlen, hogy működési elve nagyon hasonló a gőzgépekéhez, annyi különbséggel, hogy gőz helyett világítógáz működtette, melyet a későbbi benzinmotorokhoz hasonlóan, elktromos szikra robbantott be.
Lenoir gázmotorú járművének eleinte óriási sikere és hatalmas nézőközönsége volt. Népszerűségét csak fokozta, hogy felépítése lényegesen egyszerűbb volt a gőzgépekénél, fűtőt, gépészt sem igényelt, „bárki” beindíthatta és leállíthatta.
A gép híre futótűzként terjedt a világban. A kor nagy gőzgépgyárai sorra küldték el szakembereiket, hogy a helyszínen nézzék meg és tanulmányozzák működési elvét, ha esetleg sor kerülne a gyártására, már minden részletét pontosan ismerjék. A Párizsba küldött szakemberek egyike Gottlieb Daimler volt, akit Würtemberg állam vezetői bíztak meg ezzel a feladattal.
Bár a Lenoir-motorokat sokáig gyártották Franciaországban, közben eljutottak Németországba és Angliába is. Népszerűségük azonban fokozatosan csökkent. A gázmotorok ugyanis sok gázt és kenőolajat fogyasztottak. A világítógáz, melyet tartályokba sűrítettek, rövid távolságokra volt csak elég, az olaj pedig, amely a tolattyúk és a hengerek kenését volt hivatott biztosítani, ráégett az egymáson csúszó, összecsiszolt felületekre és összeragadást, berágást okozott. Ráadásul Lenoir gázmotorja kis teljesítményű volt, mindössze tíz-tizenkét lóerős. Ennél többet nem lehetett kihozni belőle. Fordulatszáma is alig emelkedett a percenkénti százra, de már ennél a fordulatszámnál is gyújtási zavarok keletkeztek.
A gázmotor sikere tehát gyorsan leáldozott. Egy idő után maga Lenoir is rájött találmánya hiányosságaira, és felhagyott motorja gyártásával. Érdeklődése az úgynevezett négyütemű motorok irányába fordult.
Bárhogy is ért véget a gázmotorok története, Lenoirral kapcsolatosan méltatlan lenne elhallgatni, hogy gőzgépből átalakított erőforrása mindenképp új utakra vezette a motorgyártás fejlődését. Gázmotorja olyan lehetőségeket nyitott, melyektől már egyenes út vezetett az igazán forradalmi változást jelentő benzin-, vagyis az Otto-motorokig. Ám az már egy újabb fejezet.