Az autózás első, már valóban említésre méltó úttörőjeként Nicholas Joseph Cugnot, francia tüzértisztet szokták említeni. A lelkes férfiú életéről keveset tudni. Ami biztos: Lotaringiában született, Németországban tanult. Állítólag már diákként erős érdeklődést mutatott a fizika, és általában a technikai tudományok irányába. Utóbbi iránti vonzalma tanulmányai befejezése után sem szűnt meg. Tüzértisztként született meg fejében az ötlet, hogy gőzgépet szerkeszt a nehéz ágyúk vontatására. Első járművének modelljét 1763-ban készítette el. Mivel a találmány iránt a hadügyminisztérium is élénk érdeklődést mutatott, a katona-tudós hozzáfogott háromkerekű járműve megépítéséhez, amely 1770-ben készült el. Az óránként négykilométeres sebességgel haladó szerkezet azonban hatalmas víztartálya ellenére is mindössze negyedóráig működött, s bár alkotója négy személy szállítására tervezte, valójában egyetlen személyt sem utaztatott, ugyanis már első próbaútján nekiment a kaszárnya falának.
Az első járművet hamarosan követte a második, ám a kutatásokat támogató madame Pompadour halálával elzárult a pénzcsap, így Cugnot második gőzkocsijának kipróbálására már nem került sor. A számos vitát kiváltó szerkezet azonban megmaradt, ma a párizsi Tudomány- és Technikatörténeti Múzeumban van kiállítva.
Cugnot próbálkozása után egy ideig nem történt említésre méltó előrelépés a gőzjárművek fejlesztése terén. S bár 1830 táján már világszerte elterjedtek a vasúti gőzmozdonyok, a gőz hajtotta járművek a közúti közlekedést egyelőre nem tudták meghódítani.
A XIX. század első feléből egyetlen hitelesnek tűnő gőzautós kirándulás leírása maradt az utókorra, s amely Sir Goldsworthy, angol feltaláló nevéhez fűződik. Történt, hogy egy alkalommal a tudományok terén is meglehetősen jártas angol főúr saját építésű gőzjárművével kirándulásra hívta barátait. A szerkezet eleinte „engedelmesen” pöfögött, egy idő után azonban vezetője elvesztette uralmát gépe fölött, és teljes gőzzel „belerohant” egy vásári sokadalomba. A rémületükből felocsúdó vásárosok kőzáport zúdítottak az ijesztően szuszogó, sistergő ördöngös szerkezetre és utasaira. A támadás elől Sir Goldsworthy barátaival kénytelen volt egy közeli csűrbe menekülni, s kevésen múlott, hogy a feldühödött tömeg nem szedte darabokra a járművet. A kalandos esemény egyik résztvevője így írta le a történteket: „Oly gyorsan haladtunk, hogy az utánunk jövő postalovak csak nehezen tudtak lépést tartani velünk. Egy domb előtt egy szemből érkező postakocsival és egy másik járművel találkoztunk, melyek utasai kiszálltak és csodálkozva bámulták, milyen gyorsan haladunk felfelé a lejtőn. A hihetetlenül gyors tempó láttán a nézők tapsolni kezdtek.”