Két szomszédos település: Szászrégen és Magyarrégen összeépüléséből, majd egyesüléséből (1926), és két falu: Abafája és Radnótfája csatlakozásából (1956) létrejött negyvenezres város, Marosvásárhelytől harmincegy kilométerre, északra, a Maros és a Görgény-patak találkozásánál. A település neve Regen alakban egy 12. századból származó dokumentumban bukkan fel először. A megritkult székelység pótlására a 13. század elején szászokat telepítettek a vidékre, akik saját települést hoztak létre Sächsisch Reen néven, míg az őslakos székelység Magyarrégenben maradt. Az első világháborúig ez a két nemzetiség alkotta Szászrégen népességét. A trianoni döntés után a betelepülő románság jelentősen megváltoztatta a népességi arányt. Ez tovább fokozódott a Ceausescu-diktatúra idején, amikor a szászok tömegesen hagyták el Erdélyt. Ennek ellenére a románság mellett, még most is szép számú magyarság él a fafeldolgozó- és hangszerkészítő iparáról híres városban.
Az evangélikus templom: A Felső-Maros legnagyobb és legszebb műemlékének számító templom építését Losonczi Dénes I. Tamás nevű fiának tulajdonítják. Az építés időpontja azonban nem ismert. Tény, hogy 1330-ban már megvolt. 1660-ban itt választották fejedelemmé Kemény Jánost.
Az évszázadok során a templom többször megsérült. Első jelentős felújítását 1773-74-ben végezték, melynek során bizonyos részeit – a korra jellemző késő barokk stílusban – átépítették. 1848. november 2-án egy székely csapat támadta meg a szász többségű Régent. Az ostrom tűzvésszel végződött, amely szinte az egész várost elpusztította. A lángok az evangélikus templomot sem kímélték. Helyreállítása ezúttal is módosításokkal járt. A legutóbbi átalakítást a két világháború között végezték a templomon. Akkor nyerte el végleges, ma is látható külső-belső arculatát. A templom nyaranta több nagy-szabású hangversenynek ad otthont.