Mint neve is utal rá, eredetileg szász alapítású, ám napjainkban már zömében román ajkú település Medgyestől délnyugatra, Kiskapus és Nagyselyk között félúton. Neve Eguberg alakban az 1300-as években bukkan fel először. A 16. században már Ayrbegen néven szerepel a dokumentumokban.
Az erődített templom: A község központját magas védőfallal körülvett erődtemplom uralja, amely az országútról is jól látszik. Az ismeretlen titulusú templom feltehetően a 13. században épült, a 15. században késő gótikus stílusban átépítették, ekkor emelték cseréppel fedett védőfalát is. Szentélye sokszögzáródású, zömök, négyzet alaprajzú tornya a hajó és a szentély között emelkedik, akárcsak az asszonyfalvi templomé. A hajót kívülről mindkét oldalon vaskos támpillérek erősítik. A templom berendezéseinek többsége a 17-18. századból származik. Valószínűleg ekkor készült a templom nyugati, barokk stílusú főhomlokzata is. A torony ajtaját – feltehetően védelmi célból – a kovácsoltvas pántok mellett, ásókkal, kapákkal, kaszákkal borították be. A helybeli szászok a sonkát, szalonnát, kolbászt még a huszadik század nyolcvanas, kilencvenes éveiben is az erődtemplom úgynevezett szalonnatornyában tartották.
A többi szászföldi erődtemplomhoz hasonlóan, napjainkban a szászegerbegyi is meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Tornya, védőfala megrepedt, a templom külső vakolata és főhomlokzatának díszei lehulltak, tetőcserepeinek jelentős részét összetörték a viharos erejű szelek.