Sólyomkőpestes apró, zömében román ajkú község Nagyváradtól negyvennégy kilométerre, keletre, a Réz-hegység lábánál A település fölött emelkedő 484 méter magas Várhegyen állnak Sólyomkő várának romjai. Nevét feltehetően a hegyen fészkelő sólymokról kapta. Építését a dunántúli származású Geregye nemzetségbeli Pál országbíró kezdte el 1242-ben, frissen szerzett birtokai védelmére. A munkálatokat 1276-ban fejezték be. Egy év múlva a birtokot a Borsa nemzetségbeli Jakab (akit neve, a Jakopusz alapján Kopasznak neveztek kortársai) főlovászmester, a későbbi nádor szerezte meg. Miután a Csák Máté pártjára átállt Kopasz nádort és szövetségeseit Róbert Károly 1316-ban Debrecen mellett legyőzte, a hűtlen főúr előbb Adorján, majd Sólyomkő várába menekült. Hosszú ostrom után a királynak végül is sikerült elfoglalnia a várat, amelyet évtizedekig királyi várnagyok irányítottak. 1389-ben Zsigmond király Castrum regale Solyomkev-t és a hozzá tartozó birtokot Kaplai János szörényi bánnak adományozta. Attól kezdve sűrűn cserélte gazdáit. Volt a Szántaiaké, Losonczy Bánffyaké, Bélteki Drágffyaké, Kanizsaiaké.
A 16. század végén Bocskai István kezére került, aki kijavíttatta és megerősíttette az elhanyagolt várat, így hagyta Báthori Gábor fejedelemre. Aztán újabb gyakori tulajdonosváltások következtek. A sort Rákóczi György zárta.
1660-ban rövid ideig Kemény János erdélyi fejedelem birtoka lett, mígnem elfoglalták a törökök. Az Erdélyben portyázó török sereget kísérő Evlija Cselebi krónikás 1661-ben a következőket írta a várról: „Ez a Sólyomkővár... nagyon erős hely. Benne ezer válogatott vitéz (török) van, egy dzsámija, gazdag szertára és legjava magyar ágyúi vannak. Nagyon erős vár ez, melynek egy hegy aljára hajló kisebb magaslata van, a hegyen szőlői vannak, csársija (árucsarnok), bazárja és más középületei még nem készültek el.”
A törökök kivonulása után Sólyomkő vára II. Rákóczi Ferenc fejedelem birtokába került. A császáriaknak csak elkeseredett harcok után sikerült elfoglalniuk. Löwenburg kapitány utasítására 1711-ben a labancok felrobbantották a várat, falait lerombolták. Napjainkban már csak az erdőben megbúvó egykori várkápolna és az északi bástya romjai, illetve néhány, viszonylag épen megmaradt várfal emlékeztet a régi időkre.