Alig hatszáz lelket számláló, apró székely község Gyulakutától hat kilométerre, délre, a Kis-Küküllő bal partján. Neve Zent Demetrik alakban egy 1436-ban kelt oklevélben bukkan fel először. A dokumentum szerint Zsigmond király a birtokot Kemény Demeter Lőrinc nevű fiának adományozta. Mivel Kemény Lőrinc utód nélkül halt meg, a szentdemeteri birtok visszaszállt a koronára.
A Kis-Küküllő völgyére nyúló egyik hegyfokon romos reneszánsz várkastély állt. A négyszög alaprajzú, magas falakkal körülvett, sarkain bástyákkal megerősített kastély építésének pontos ideje ismeretlen. Feltehetően a Nyujdódi család kezdte el építeni a 16. században. (Egy 1583-ban kelt oklevél Nyujtódi Györgyöt nevezi meg a kastély és a birtok uraként.) Báthory Gábor fejedelem 1609-ben elvette Nyujtódi Györgytől és véckei Balassi (egyes források szerint Balázsi) Ferencnek, Udvarhelyszék főkapitányának adományozta. Balassi volt az, aki reneszánsz stílusban átalakította, megerősítette, új épületek-kel, kaputoronnyal és bástyákkal egészítette ki a kastélyt. A birtok később házasság révén a Gyulaffyakhoz került. A család kihaltával előbb az Esterházyak, majd Révaiak szerezték meg. Szentdemetert. Utóbbiaktól gróf Traunné vásárolta meg, aki 1845-ben gróf Tholdalaghi Ferencnek adta el.
A kastély viszonylag épen vészelte át az Erdély fölött gyakran átvonuló történelmi viharokat. Mindössze egyszer, 1660-ban ostromolta meg Kemény János egyik csapata, amikor Gyalakuti Lázár György, Barcsay Ákos fejedelem tanácsosa a szentdemeteri kastélyban keresett menedéket. A Kis András vezette csapat elfoglalta a várkastélyt és felakasztotta Lázár Györgyöt. A 20. század elején a kastélyban már nem laktak. A gazdátlan épület a többi erdélyi műemléképület sorsára jutott: tégláit, cserepeit a környékbeliek elhordták saját építkezéseikhez. Ma már a helyét is nehezen lehet megtalálni a szentdemeteriek magasra nőtt kukoricásában.
A szentdemeteri római katolikus templom az egyik legépebben megmaradt középkori építészeti emlék Erdélyben. Feltehetően egy korábbi templom helyén épült. Mai formáját a 15-16. század fordulóján nyerte el. A reformáció után az unitáriusoké lett, a katolikusoknak 1722-ben sikerült visszaszerezniük.
A Schell-udvarház. A 18-19. században emelt klasszicista stílusú kúriát Schell gróf építette, Szentdemeter dél-nyugati határában. Az L-alakú földszintes épület nyugati szárnya lakatlan, a déli szárnynak is mindössze egyetlen lakója van. Az egykor szebb napokat látott, ma gazdátlan épület napjainkban meglehetősen siralmas látványt nyújt. Félő, hogy gyors beavatkozás híján hamarosan teljesen tönkremegy.