Hosszan elnyúló, zömében román ajkú község Kolozsvártól néhány kilométerre, nyugatra, a Kis-Szamos bal partján. Mára gyakorlatilag egybeépült Kolozsvárral. Előnevét valószínűleg a III. Endre (András) idejében betelepített szászokról kapta.
Első írásos említése possessio episcopalis (püspökségi tulajdon) Zaazfenes alakban egy 1297-ben kelt oklevélben bukkan fel először. 1660. május 22-én Szászfenes határában ütközött meg II. Rákóczi György a törökökkel. A csatában súlyosan megsebesült fejedelmet előbb Körösfőn, majd Sebesvárott ápolták. Onnan vitték Nagyváradra, ahol két hét múlva meghalt. A község a hozzá tartozó birtokokkal évszázadokig a Bánffyaké volt, akiktől 1714-ben csere útján a Mikes grófok birtokába került.
Leányvár romjai: A község délnyugati határában, a katonai lőtér fölött emelkedő hegyfokon (Várhegy) állnak a Fenesi, korábban Leányvár romjai. (A monda szerint hajdan a vár urai alkalmanként lányokat raboltak a vár alatt kanyargó úton.) A várat feltehetően Péter erdélyi püspök emelte az 1200-as évek második felében, a Szamos völgyében vezető út védelmére. Nem volt hosszú életű. Az 1437. évi Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés idején elpusztult. Ma már csak az erdő fái közt megbúvó egyetlen árva faltöredék emlékeztet a völgyet egykor uraló büszke erődítésre.
A katolikus templom: A Mindenszentekről elnevezett, kő-fallal kerített késő gótikus stílusú szászfenesi templomot a 14. században emelték egy, a 13. században épült román stílusú templom helyén. A templom a Rákóczi-szabadságharcban részben leégett. Helyreállításakor barokk elemekkel egészült ki.
Az ezredfordulóra meglehetősen elhanyagolt templomot a szászfenesi katolikusok 2001-ben – magyarországi támogatással – javarészt sajátkezüleg újították fel. A helyreállítás során újravakolták az épület külső és belső falait, kicserélték a tetőszerkezet tönkrement gerendázatát, új cserepekkel fedték be a templomot. A jókora udvart kerítő védőfal mentén néhány gondosan megőrzött, kőből faragott síremlék emlékeztet a hajdani cinterem gazdagságára.