vissza a nyitólapra




Aki olvasta Móra Bujdosók című novelláját, érti, miről beszélek. Nyilván azzal is tisztában van, hogy a szülőföldjét elhagyó ember számára lehet bármilyen szép az új haza napkeltéje, napnyugtája, mégsem vetekedhet a legszürkébb otthonival sem. Ezért az ilyen magamfajta jelenkori Mikes Kelemen, minden hajnalban odaáll lakása keletre néző ablakához, hogy saját szemével győződjön meg rögeszméje igazságáról, s hogy immár ki tudja, hányadszor újraélje a kelet felől érkező tüneményes szépség okozta boldogságot. Csak áll ott, az ablaknál, s kitartóan nézi, miként veresedik az ég alja, aztán amikor felcsillan a kelő nap csücske a látóhatár alján, akármilyen keményfából faragott is legyen, bizony telefut könnyel a szeme. Főleg, ha még az is eszébe jut, hogy addigra az éltető nap sugarai már végigcsókolták az elhagyott anyaföld minden tenyérnyi területét, az erdők délceg fáinak leveleitől, a sebesen nyargaló patakok tajtékján, a szürkésfehér bérceken át, a lankás domboldalakat borító gyümölcsfákig, szőlőtőkékig bezárólag. Csorog a könnye, mert lelki szemeivel látja az otthoni tájat, az omladozó várfalakat, öreg cintermek korhadó kopjafáit, és orrában érzi, mit érzi, valósággal issza magába a virágos mezők és a fenyvesek semmi máshoz sem hasonlítható illatát.
Amit belénk oltott a Teremtő, az ellen hiába rugdalózunk – írta Móra. Vagy belepusztulunk, vagy beletörődünk. Utóbbi megnyújtja ugyan a honvágy okozta fájdalmat, melyet csak a hajnalok, alkonyok utánozhatatlan színei enyhítenek némiképp.
A napkelték, napnyugták szépsége nem írható le szavakkal. Azt látni kell. Az egyetlen módja, hogy másokkal is megosszuk ezt az élményt: a fényképezés. S a fotók révén talán másokat is meggyőzhetünk arról, hogy mindez értünk van. Nekünk szánta a Teremtő. Ahogy Babits írta Zsoltár férfihangra című versében: „Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz? / A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, / rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. […] Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, / hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét / szerezte meséskönyvedül – s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. / Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! / És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, / hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket…”
Ezt a gondolatot egészítette ki Reményik Mi mindig búcsúzunk című költeményének soraival: „… Mert nincs napkelte kettő ugyanaz, / Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz, / Elfut a perc, az örök idő várja, / Lelkünk, mint fehér kendő utána, / Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj / Hidegen hagy az elhagyott táj, – / Hogy eltemettük: róla nem tudunk / És mégis mondom néktek: / Valamitől mi mindig búcsúzunk.”
Igen. Elkeserítően keveset veszünk észre a minket körülvevő világ szépségeiből. Hallgassunk hát az emberszeretetéről és megértéséről elhíresült Tatioszra, a nagy görög bölcselőre, aki ugyan nem volt művész, mindazonáltal gondolatai a tisztaság és a szépség eszménye mellett, ennyi idő távlatából is megszívlelendő mély bölcsességet hordoznak: „… Rajtunk múlik, bearanyozzuk-e napjainkat vagy feketére festjük magunk körül a világot.” Alábbi fotóimmal ezt az igazságot igyekszem igazolni.
regest01.jpg regest02.jpg regest03.jpg regest04.jpg
regest05.jpg regest06.jpg regest07.jpg regest08.jpg
regest09.jpg regest10.jpg regest11.jpg regest12.jpg
regest13.jpg regest14.jpg regest15.jpg regest16.jpg
regest17.jpg regest18.jpg regest19.jpg regest20.jpg
regest21.jpg regest22.jpg regest23.jpg regest24.jpg
regest25.jpg regest26.jpg regest27.jpg regest28.jpg
regest29.jpg regest30.jpg regest31.jpg regest32.jpg
regest33.jpg regest34.jpg regest35.jpg regest36.jpg
regest37.jpg regest38.jpg regest39.jpg regest40.jpg
regest41.jpg regest42.jpg regest43.jpg regest44.jpg
regest45.jpg regest46.jpg regest47.jpg regest48.jpg
regest49.jpg regest50.jpg regest51.jpg regest52.jpg
regest53.jpg regest54.jpg regest55.jpg regest56.jpg
regest57.jpg regest58.jpg regest59.jpg regest60.jpg
regest61.jpg regest62.jpg regest63.jpg regest64.jpg
regest65.jpg regest66.jpg regest67.jpg regest68.jpg
regest69.jpg regest70.jpg regest71.jpg regest72.jpg
regest73.jpg regest74.jpg regest75.jpg regest76.jpg
regest77.jpg regest78.jpg regest79.jpg regest80.jpg
regest81.jpg regest82.jpg regest83.jpg regest84.jpg
regest85.jpg regest86.jpg regest87.jpg regest88.jpg
regest89.jpg regest90.jpg regest91.jpg regest92.jpg
vissza a nyitólapra