Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. Előfordult, hogy hetekig az ágyat nyomtam, mire sikerült kilábalnom a himlőből, szamárköhögésből vagy mandulagyulladásból. Betegségem dacára, reggelente türelmetlenül vártam, hogy szüleim munkába induljanak. Amint bezárták maguk mögött a bejárati ajtót, kipattantam az ágyból és elindultam „kincset keresni”. Nem kellett messze mennem, a „kincsek” a szomszéd szoba könyvespolcain sorakoztak. Díszes, bőr- és vászonkötésű képeskönyvek voltak az én kincseim, melyek lapozása közben minden bajomról megfeledkeztem. Őszinte áhítattal simogattam aprólékos gonddal tervezett és kivitelezett borítóikat, Álmélkodva csodáltam vékony zsírpapírszerű védőfóliával fedett színes képeiket, kitartóan olvastam gyakran érthetetlen szövegeiket, közben azért fohászkodtam, bárcsak hetekig otthon maradhassak, hogy gazdag könyvtárunk valamennyi kötetét leltárba vehessem.
Fogalmam sem volt a könyvnyomtatás feltalálójának kilétéről, csak azt tudtam, hogy a könyv az egyetlen olyan kincs, amely többet ér az aranynál, és a világ legnagyobb, legbecsesebb gyémántjainál. Olyan barát, akire minden helyzetben bizton számíthatok, mert sohasem hagy cserben. A mögöttem hagyott évtizedek sok mindent kiöltek belőlem, egyedül a könyvek iránti szeretetemnek nem tudtak ártani. Amikor 1455. február 23-án Johannes Gutenberg (teljes neve: Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg) német ötvösmester bemutatta első, szép kivitelezésű kétkötetes Bibliáját, még sejtelme sem volt arról, milyen hatalmas forradalmi változást indít el találmányával a világban. Adalbert Stifter, 19. századi  osztrák író, költő, festő és pedagógus fogalmazta ezt meg a legtalálóbban: „Az emberi szellem tulajdonképpen a betűvel és a könyvnyomtatással hódította meg a világot.”
Valóban. Gutenberg találmánya révén váltak hozzáférhetővé a széles néptömegek számára a nagy gondolkodók hitről, világról, vagy egy-egy művészeti ágról megfogalmazott véleményei, a népszerű költők és írók művei.
Mondják, az embert leginkább könyvtára alapján lehet megítélni. A polcokon sorakozó kötetek sok mindent elárulnak a könyvtártulajdonos műveltségéről, ízléséről. Ám a könyv túl azon, hogy a műveltség terjesztésnek legfontosabb eszköze, egyben jó társ és hűséges barát is, aki segít a rosszkedv, bánat és csalódás elűzésében. Ráadásul a könyvek révén az ember olyan helyekre is eljut, ahová egyébként sosem nyílna lehetősége.
Szana Tamás írta 1888-ban, Budapesten megjelent „A könyv régen és most” című tanulmányában: „A könyv mindenkor magán viseli korának bélyegét, nemcsak szellemében, de a külsőben is. Egyszerű vagy cifrálkodó aszerint, amint a szellemi élet áramlata vagy nem ritkán csak az idők minden téren mutatkozó divata hozza magával. Hévmérője a műveltségnek, de egyúttal a tetszelgésnek is; az emberek szenvedélyei, aspirációi mellett valóságos dokumentum. S ilyen nem csupán az újabb és legújabb időkben, hanem már attól a kortól fogva, amidőn első nyomait találjuk a törekvésnek, hogy írásba foglalják az emberi szellem maradandóságra szánt termékeit.”  
A könyvnyomtatás feltalálása előtt a kézzel írott és illusztrált középkori könyvek műtárgyaknak számítottak. Megvásárlásukat  kizárólag arisztokraták és uralkodók engedhették meg maguknak. Egyes díszes kivitelezésű könyv a középkorban és napjainkban is vagyonokat ért, ér. 
A nyomtatás ugyan jelentősen lenyomta a könyvek árát, ám még így sem váltak mindenki számára elérhetővé. Főleg a díszes borítójú kiadványok. Az elszánt könyvgyűjtők némelyike képes volt egész vagyonát pénzzé tenni, csakhogy hozzájusson egy-egy különleges és egyedi könyvritkasághoz.
Állítólag kétféle könyvgyűjtő van. Az egyiket kizárólag a könyv kora érdekli. A másik olyan gondos alapossággal és ízléssel készült könyvek után kutat, melyek magukon viselik a kiadó és a nyomda mindenre kiterjedő művészi igényességét. 
Ilyen szempontok alapján állítottam össze az alábbi, közel másfél száz darabos gyűjteményt. A könyvek többségét az interneten találtam, sérült vagy reménytelenül rossz állapotban. Hónapokig dolgoztam digitális restaurálásukon, hogy most majdnem eredeti szépségükben tárhassam Önök elé az én egyedüli kincseimet.

Róth Márta
A Könyv

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.