Valamikor az 1930-as években egy wadowicei születésű, vallásos lengyel fiatalember, bizonyos Karol Woytila elhatározta, megszámolja, hányszor szerepel a Szentírásban a „ne féljetek!” bátorítás. Hosszas, kitartó számlálgatása végén meglepő eredményre jutott: az említett biztatás pontosan 365-ször van leírva a Bibliában. Vagyis: az év minden napjára jut belőle egy. A fiatalemberből pap lett, majd érsek, végül 1978. október 16-án pápává választották, s II. János Pál néven több mint negyedszázadon át irányította a katolikus egyházat. A szentéletű pápa hosszas betegeskedés után 2005. április 2-án hunyt el. Azóta minden év áprilisának elején rá emlékezik a világ és Magyarország kereszténysége.
Wadowicét már II. János Pál életében is megkülönböztetett tisztelet övezte. A pápa halála után pedig híres kegyhellyé vált. Évente százezrek zarándokolnak el a hangulatos lengyel városkába, hogy megtekintsék a Woytila Emlékházat és a szomszédos székesegyházat, ahol a legendás egyházfő egykor ministrált, s ahol hitbuzgó felnőtté cseperedett.
A hosszú úton megfáradt zarándokok egy része a város valamelyik szállodájában igyekszik kipihenni az út fáradalmait, de sokan választják szálláshelyül a sarutlan karmeliták – a főtértől néhány száz méterre eső – kolostorát is. A Wadowice fölötti magaslatra emelt épületegyüttest ma is szerzetesek lakják. A leleményes barátok kitalálták: a rend bevételeit gyarapítják, ha szállást adnak a híres zarándokhelyre évente ellátogató százezreknek. A szerzetesi cellákból átalakított egy- és kétágyas szobák berendezése rendkívül egyszerű, szinte puritán, mégsem kelt senkiben hiányérzetet
Néhány lépésnyire a székesegyháztól ma is működik az a híres cukrászda, ahol a világhírű wadowicei krémesek készülnek, melyekből egy alkalommal kereken tizenhetet evett meg, az akkor még gimnazista Karol Woytila. Legalábbis a pápa életéhez fűződő számos legenda egyike szerint. Akár legenda, akár valóság, II. János Pál diákkori krémesevő rekordját azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia. (A wadowicei krémes valóban rendkívül finom, bár méreteit tekintve némiképp elmarad a miénktől.)