vissza a nyitólapra
		A lengyel-szlovák határtól alig tizenkét kilométerre, északra van egy Orawka nevű település, melynek fatemplomában az összes – zömében Árpád-kori – magyar szent és boldog arcképe és neve megvan. Az egykor Árva vármegyéhez tartozó falut, az árvai uradalom részeként 1585-ben bizonyos Jerzy Wilga alapította a Thurzó család megbízásából. (A terület évszázadokon át, egészen a trianoni békediktátumig Magyarországhoz tartozott.) A gyorsan gyarapodó orawkai katolikus közösség 1648-ban plébániát alapított, és a következő évben a helyi mesteremberek hozzá is kezdtek a templom építéséhez. Az országút melletti kőpárkányzatra emelt, vörösfenyő-gerendákból ácsolt, és Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom híre távoli vidékekre is eljutott. Jóformán el sem készült, de már naponta tucatszám érkeztek a kíváncsiskodók, hogy megcsodálják a páratlan remekművet. A falu első plébánosa Scsehovics János lengyel származású katolikus pap volt, akit az akkori esztergomi érsek nevezett ki Árva vármegye katolikusainak pásztorává. Az orawkai templom legfőbb érdekessége, hogy bár a faluban sosem laktak magyarok, mégis itt található a magyar szentek és boldogok leggazdagabb népi festésű szentképgyűjteménye. A templomnak eredetileg három harangja volt. Egyiket III., míg a másik kettőt IV. (Habsburg) Ferdinánd adományozta a helyi katolikus közösségnek. Az első világháborúban két harangot beolvasztottak. Az egyiket időközben pótolták, úgyhogy a templom szomszédságában elhelyezett haranglábban, napjainkban két harang lakik. A barokk oltárok közül a baloldali mellékoltár Pálffy nádor adománya. Az orgonát III. Ferdinánd készíttette. A szentélyt, a templomhajó oldalfalainak alsó részét, valamint a torony felőli templommennyezet alatti szegélyt negyven magyar szent, illetve boldog arcképe díszíti. Az orawkai fatemplomot 2000-ben az UNESCO felvette a kulturális Világörökség listájára. Ezzel az egész emberiség kincsévé vált.
		vissza a nyitólapra