vissza a nyitólapra




November végén már messze jár az ősz. Emlékét csak néhány árván zörgő falevél őrzi a bokrok és a fák csupaszra vetkőztetett ágai hegyén. Reggelente harmat helyett dér teríti be a parkok, kertek sárgára fonnyadt gyepét, s a kint felejtett vödörbe belefagy a víz. Felhevülnek a kályhák, kazánok, s a radiátorok lüktetnek a forróságtól. Megérkezett a tél.
A széles, szenes göröngyök felett / egy kevés könnyű hamu remeg. / Csendes vidék. / A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág. /
Szép embertelenség. Csak egy kis darab / vékony ezüstrongy – valami szalag – / csüng keményen a bokor oldalán, / mert annyi mosoly, ölelés fönnakad / a világ ág-bogán. // A távolban a bütykös vén hegyek, / mint elnehezült kezek, / meg-megrebbenve tartogatják / az alkonyi tüzet, / a párolgó tanyát, / völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.” – írja Téli éjszaka című költeményében József Attila.
Mert a tél, ez a szófukar, vagy inkább néma, könyörtelen fehérségéről elhíresült évszak a költőkben is különös tiszteletet ébreszt: „Csengés emléke száll. Az elme hallja: / Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja / a pántos égbolt lógó ajtaját, / melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, / csak dőlt a nyáron át. // Tündöklik, mint a gondolat maga, / a téli éjszaka. // Ezüst sötétség némasága / holdat lakatol a világra.”…
Karácsony táján aztán minden keménységét ránk zúdítja a fagy kíméletlen tábornoka. Dideregve keres menedéket ember és állat, közben fohászkodik: Csak túlélje a zord öreg hadfi csontig hatoló jeges leheletét. Ahogy Vörösmarty Mihály fogalmaz Előszavában: „Most tél van és csend és hó és halál. / A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az Isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / E félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg.”…
– Többet kellene imádkoznunk – állapította meg egy pap ismerősöm –, legalább ilyenkor, télvíz idején, hogy ne legyen elviselhetetlen a lelkünkben uralkodó hideg. A hófúvást még elviseli valahogy az ember, de a szeretet hiányából fakadó lelki zimankó mindent megfagyaszt maga körül.
Igen. A tél valóban könyörtelenül hideg és rideg. Ám minden rossz tulajdonsága dacára, sok szépséggel is megajándékoz minket. Télre esnek a legszebb és legbensőségesebb egyházi ünnepek, a disznótorok és a farsang vidám időszaka. A tél hozza meg a szánkózáshoz, sízéshez szükséges havat, hizlalja alkalmassá a korcsolyapályák és tavak jegét.
Nem is szólva a fehérbe öltözött világ páratlan szépségéről, amely még a legszőrösebb lelkű fotóst is meghatja. Az alábbi fotók egy része az azonos című (A hófehér némaság) verseskötetet illusztrálja.
tel01.jpg tel02.jpg tel03.jpg tel04.jpg
tel05.jpg tel06.jpg tel07.jpg tel08.jpg
tel09.jpg tel10.jpg tel11.jpg tel12.jpg
tel13.jpg tel14.jpg tel15.jpg tel16.jpg
tel17.jpg tel18.jpg tel19.jpg tel20.jpg
tel21.jpg tel22.jpg tel23.jpg tel24.jpg
tel25.jpg tel26.jpg tel27.jpg tel28.jpg
tel29.jpg tel30.jpg tel31.jpg tel32.jpg
tel33.jpg tel34.jpg tel35.jpg tel36.jpg
tel37.jpg tel38.jpg tel39.jpg tel40.jpg
tel41.jpg tel42.jpg tel43.jpg tel44.jpg
tel45.jpg tel46.jpg tel47.jpg tel48.jpg
tel49.jpg tel50.jpg tel51.jpg tel52.jpg
tel53.jpg tel54.jpg tel55.jpg tel56.jpg
tel57.jpg tel58.jpg tel59.jpg tel60.jpg
tel61.jpg tel62.jpg tel63.jpg tel64.jpg
tel65.jpg tel66.jpg tel67.jpg tel68.jpg
tel69.jpg tel70.jpg tel71.jpg tel72.jpg
tel73.jpg tel74.jpg tel75.jpg tel76.jpg
tel77.jpg tel78.jpg tel79.jpg tel80.jpg
tel81.jpg tel82.jpg tel83.jpg tel84.jpg
tel85.jpg tel86.jpg tel87.jpg tel88.jpg
tel89.jpg tel90.jpg tel91.jpg tel92.jpg
vissza a nyitólapra