A múlt század húszas éveinek derekán két fiatal festőművész tehetős szülei elhatározták, összefognak, és saját galériát nyitnak csemetéik számára. Ki is béreltek egy alkalmasnak tűnő üzlethelyiséget Budapest szívében. Kívül-belül csinosan felújíttatták, majd drapériákkal és antik műtárgyakkal ügyesen berendezték. Végül a fiatalok teleaggatták képeikkel a frissen festett falakat. Mivel újságíró barátaik alapos hírverést csaptak a készülő eseménynek, a kitűzött napon a felkért művészettörténész népes közönség előtt tarthatta meg nyitóbeszédét. Szónoklata alatt az egyik keretből kilopták a képet, de ez csak utólag derült ki. A hatásos felvezetést követően az érdeklődők lelkesen széledtek szét, hogy szemügyre vegyék a kiállított festményeket. Különösen az üres keret előtt gyűltek össze sokan. Csak álltak ott, és őszinte áhítattal bámulták a keret hátteréül szolgáló üres falrészletet. Már alkonyodott, mikor egy látogató megszólította a művészek egyikét.
– Mester, jó ideje állok itt, és próbálom megfejteni ezt a képet. Ám kénytelen vagyok beismerni, nem jutottam előbbre. Elárulná, mit ábrázol?
A művész egy pillantást vetett az üres képkeretre, aztán a kérdezőre tekintett, majd így felelt.
– Ez egy legelésző tehén, barátom.
– Vagy úgy – bólogatott a kérdező. – De hát hol itt a fű?
– Nagyon egyszerű. Lelegelte a tehén – felelte fapofával a festő.
– És a tehén hol van?
– Miután lelegelte a füvet, nyilván odébbállt.
Az emberek hosszú pillanatokig tátott szájjal bámultak hol a fiatalemberre, hol a kérdezőre, végül kirobbant belőlük a nevetés.
A kép és a keret viszonyáról beszélt Böcskei László, Nagyvárad római katolikus püspöke is, múlt év karácsonyának szentestéjén, a várad-szőlősi Szent Márton Idősek Otthonában tartott szentmiséje prédikációjában. „Egy üres keret, legyen bármilyen dekoratív, önmagában nem sokat jelent. Ezen a tényen az sem változtat, ha kiakasztjuk a falra” – szögezte le a püspök. „Ám ha belehelyezünk egy üzenetet hordozó képet, máris értelmet kap a keret. És egyaránt a figyelem központjába kerül mindkettő: úgy a keret, mint a benne elhelyezett kép is.”
Valóban. A fénykép vagy a festmény keret nélkül olyan, mint a mesebeli meztelen király. Ám egy megfelelően kiválasztott keret méltóképp „felöltözteti”, ráadásul művészi értékét is kiemeli, ugyanis határt szab a képnek. Elzárja mindattól, ami körülveszi szűkebb és tágabb környezetében. Ezáltal a keret is a kompozíció részévé válik.
A festmény és a fénykép keret nélkül „születik”, de kerete révén válik hangsúlyossá, nyeri el igazi értelmét. Nagyon fontos tehát a kép és a keret összhangja. Ám ezzel még nincs vége. Legalább ennyire fontos a megvásárlásra kiszemelt kép és leendő környezetének összhangja. Például: a falak színe, díszítése, a bútorzat stílusa, de nem árt odafigyelni a már meglévő képekre, és nem utolsó sorban a fényviszonyokra. A falakon elhelyezett képek nemcsak díszítenek, a tulajdonos műveltségéről, gondolkodásáról és ízléséről is sokat elárulnak. Sajnos a ma embere művészet címén összevásárol mindenféle kacatot, bóvlit, mert inkább hisz a barátainak és a ravasz műkereskedőknek, mint saját belső hangjainak. Nem bírja felfogni, hogy a művészet nemcsak különleges látásmódot, de alapos hozzáértést is igényel.
A keretkészítés nem nagy ügy, gondolhatják sokan. Ha valaki kap vagy vásárol egy keret nélküli képet, akár maga is berámázhatja. Elmegy a legközelebbi barkácsboltba, kiválasztja a megfelelőnek ítélt keretlécet, méretre vágatja, hazaviszi, összeszögezi, belehelyezi a képet, és egy, legfeljebb két óra múlva már ott is díszeleg a „mű” a falon. Ám a kép és a keret viszonya sokkal bonyolultabb és összetettebb ennél…
Az alábbi képeket különböző korok nagy festőinek alkotásai közül válogattam. A kereteket magam teremtettem újjá digitálisan, az interneten talált kopott és sérült régi keretekből, illetve kerettöredékekből.