Egy jómódú üzletember felkeresett egy jósnőt.
– Napok óta megmagyarázhatatlan, rossz érzések gyötörnek – kezdte. – Szeretném tudni, mit hoz számomra a holnap?
A jósnő hosszan, figyelmesen nézett a férfi szemébe, végül kibökte:
– Sajnos, rossz hírem van. Holnap reggel érted jön a halál angyala.
– Hogyan menekülhetnék meg tőle? – ragadta meg a férfi a jósnő kezét.
– A halál elől nincs menekvés! De azért megpróbálhatod. Menj haza, intézd el befejezetlen dolgaidat, aztán kora hajnalban hagyd el a várost. Talán így sikerül elkerülnöd… – felelte a látnok.
Az ember hazament, megírta végrendeletét, rendbe tette dolgait, aztán lefeküdt, de egész éjjel csak hánykolódott az ágyán, az álom elkerülte a szemét. Kora hajnalban, mielőtt még derengeni kezdett volna az égbolt alja, felnyergelte kedvenc lovát, felpattant rá és elnyargalt. Kíméletlenül űzte, hajtotta a hűséges állatot. Vágtatott a ló, szinte úszott a levegőben. Egy idő után azonban ereje fokozatosan alábbhagyott, végül összeroskadt a fáradtságtól és kimúlt.
Miközben az ember kétségbeesetten igyekezett kiszabadítania magát elpusztult négylábúja teteme alól, látja, hogy ott ül a Kaszás az útmenti árok szélén és mosolyog.
– Miért mosolyogsz, Halál? – kérdezte tőle mérgesen.
– Hogyne mosolyognék – derült fel még inkább a Kaszás arca. – Ma reggel azt az utasítást kaptam, hogy itt, ezen a helyen végezzek veled. Kora hajnalban idejöttem és mostanáig azon törtem a fejem: hogyan, milyen fondorlattal tudnálak idecsalni. De lám, nem volt szükség semmilyen ravaszságra. Idejöttél magadtól…